Alternative content

Get Adobe Flash player

Avram Iancu, Emil Racoviţă (a biobarlangászat alapítója), vagy Hermann Oberth (az űrhajózás egyik alapítóatyja) három olyan történelmi személyiség, akik azért „harcoltak”, hogy kiről nevezzék el Erdély egyik fontos gazdasági létesítményét, a Kolozsvári Nemzetközi Repülőteret.



Miért megfelelő az Avram Iancu elnevezés?

Érdeklődéssel olvastam Traian Almăşan úr érvelését a három változatról, az erdélyi közösségek közötti történelmi, nacionalista, jóérzésű és kölcsönös tiszteleti velejárókkal, mint ahogy Vasile Dâncu szociológus vélekedéseit is, aki egyetértett azzal, hogy közvitát kellene tartani és készíteni kellene egy új felmérést, amelyek során különböző kolozsváriak különféle javaslatokat tehetnének.

Eleve el kell mondanom, hogy kulturális-történelmi szemszögből nézve nem rossz elnevezés az Avram Iancu Nemzetközi Repülőtér. Nem hiszem, hogy félénkeknek kellene lennünk és el kellene rejtenünk a történelmünket, mint ahogy arról is meg vagyok győződve, hogy a németek nem fogják egyhamar lecserélni a himnuszukat, a „Deutschlan über alles”-t, a franciák pedig a „La Marseillaise”-t, két harcias éneket, melyekből nem hiányzik az ellenfél lemészárlása.

Senki sem fogja Iancu puskájával megkergetni a magyarokat a reptéren, mint ahogy arról is meg vagyok győződve, hogy nagyon kevés budapesti tudná tényleg, kicsoda Avram Iancu. Persze, hogy a magyar elit egy része, valamint az erdélyi magyar közösség számára ez nem túl örömteli választás.

Egy ilyen elnevezés támogatása elsősorban Erdély északi része lakóinak kulturális és társadalmi állapotának tudható be, akik mélységesen kötődnek a hagyományhoz, annak minden vetületével, Avram Iancu a románizmust jelképezve.

Azokat, akik úgy vélekedtek, hogy az erdélyi kultúrának ahelyett, hogy egy meddővé változtató provincializmusba szigetelődne el, más, az övétől eltérő értékrendekkel bíró megismerési utakat is számításba vehetne, arra emlékeztetném, hogy a szimbólum, a mítosz, az imázs a szellemi élet lényegéhez tartoznak, melyeket talán álcázhatunk, eltorzíthatunk, leminősíthetünk, de kiirtani sohasem tudunk.

Tény, hogy a legtöbb erdélyi most ezt az elnevezést támogatná a reptér számára, mely azért mégiscsak a nemzetközi páholyban szeretné megerősíteni a helyét.

A történelem nem kötelező opció…

Manfred von Richthofen, akit a németek „vörös báró”-nak is nevetek, német elitpilóta és az első világháború légi csatáinak briliáns taktikusa, a légi párbajok igazi ásza, egy „legyőzhetetlen porosz hős”, aki a háború alatt a legtöbb ellenséges repülőt lőtte le és akit katonai tiszteletadással temetett el a francia ellenség, „nem fogta ki” a nyerő szelvényt, hogy róla nevezzék el valamelyik nagy porosz repülőteret…

Ennek ellenére Németország az utóbbi években javította repülőtér-hálózatát, exponenciálisan növelve a turisták számát anélkül, hogy kereskedelmi célokra használta volna fel egy legendás hős nevét.

Egyes stratégiai gazdasági létesítmények elnevezésének nem kell feltétlenül leragadnia Románia többé, vagy kevésbé távoli múltjánál, mert a névvel együtt az egész koncepciót kell megvalósítani, „az egész külső és belső kommunikációs képet” (Brânzaş).

Drakula Nemzetközi Repülőtér

Egy másik társadalmi paradigmában a Drakula elnevezés legalább olyan jól bejött volna, mint az Avram Iancu. Gondoljanak bele, egy külföldi számára mennyire érdekes lenne a Drakula Airport-on leszállni, méghozzá a gróf országában!

„A ’Mittel-Land’ zöldellő dombjainak púpjain túl további erdős lankák körvonalazódtak, melyek mögött maguk a meredek Kárpátok magasodtak büszkén. Tőlünk jobb és balra magasodtak, a délutáni napsütés által megvilágítva, csodálatos azúr és bíbor tónusokkal a csúcsokon, zölddel és barnával ott, ahogy a fű és a sziklák keveredtek; éles sziklákból és egyes csúcsokból álló természetellenes látvány veszett el a távolban, ahol óriási behavazott agyarak sejlettek”, írja le naplójában Jonathan Harker Drakula gróf országát.

Nem hangzik nemzetközi brandként?

És mivel önök közül nagyon sokan azonnal rávágnák, hogy klisékből nem lehet valóban tartós fejlődést felépíteni, azt javasolnám nekik, tanulmányozzák Drakula brandingjét az amerikai filmipar számára és aztán hempergessenek meg a sárban, még csírájában egy, a klasszikus erdélyi komoly számára enyhén excentrikus ötletet.

Ez kiindulópontja lehetne egy iparág horizontális kiépítéséhez, mely Kolozsvár térségében aknázna ki két, Nyugaton rendkívül ismert román márkát: Erdélyt és Drakula grófot.

És bár nekem tetszett volna, ha szabad utat engedünk a képzeletnek és kereskedelmi távlatot nyitunk egy gazdasági létesítmény számára, a hagyomány olyan versenytárs, mely mindig bármiféle hátrány nélkül indul.

Avram Iancu, Drakula gróf, Emil Racoviţă, vagy Hermann Oberth imázsok, jelképek és mítoszok, nem a pszichikum önkényes szüleményei. Ezek egy igénynek felelnek meg és egy funkciót töltenek be: a lét legtitkosabb megnyilvánulásainak leleplezése. Következésképpen a közülük választás lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük az embert, a „tiszta és egyszerű embert”.

Az ember, a „tiszta és egyszerű ember” pedig Avram Iancut akarja.

[Forrás: eurocom.wordpress.com, adevarul.ro - Gabriel Horia Nasra]

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum