Alternative content

Get Adobe Flash player

2017. április 6. / 18:31

In memoriam Juhász Gyula

Juhász Gyula Szegeden született 1883. április 4-én, ugyanott halt meg éppen 80 évvel ezelőtt. A 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a magyarság sorsának egyik legjelentősebb magyar lírai kifejezője.



Alkotói pályája a Nyugat első generációjával együtt indult (Babitscsal, Kosztolányival a Négyesy-szeminárium titkáraként kötött barátságot). Bár sohasem volt a folyóirat munkatársa, a magyar irodalomtörténeti hagyomány a nyugatos költők közé sorolta. Élete végéig nosztalgikus szeretet fűzte Szegedhez. Iskoláit szülővárosában és a váci piaristáknál végezte. Magyar–latin szakon tanult a pesti egyetemen, ahol a diákélet egyik vezéralakja volt. Babitshoz hasonlóan ő sem kapott pesti állást, vidéken tanított (Máramarossziget, Léva, Nagyvárad, Szakolca, Makó), a tanárságot ő is száműzetésként élte meg.

 

Egyedül Nagyváradon érezte igazán jól magát (1908–11 között élt itt). Bekapcsolódott a város élénk szellemi életébe, tevékenyen részt vett a fiatal költők antológiájának, A Holnapnak a létrehozásában. Igen érzékenyen érintette amúgy is depresszióra hajlamos, labilis személyiségét Ady flegmája A Holnappal szemben (Ady nem vállalta föl az antológia költői „szellemi vezérének” szerepét).

 

Juhász Váradon ismerkedett meg nagy szerelmével, múzsájával, Sárvári Anna színésznővel is, bár komoly kapcsolat sosem alakult ki közöttük, a költő inkább csak beleélte magát ebbe a románcba. Az Anna-szerelem élménye, a viszonzatlanság, elutasítás meghatározója költészetének is (Anna-versek). E városhoz fűzte Gulácsy Lajossal, a korszak kiemelkedő festőjével való művészbarátsága.

 

A háborús évek 1917-ben fölhagyott a tanítással, hazaköltözött szülővárosába, majd különböző helyi lapoknál újságíróskodott, és bekapcsolódott a szegedi irodalmi élet szervezésébe. A kezdeti lelkesedés után hamar kiábrándult a háborúból, megrendítette a szenvedések, a háború okozta veszteségek élménye. Gondolkodására erősen hatottak a baloldali eszmék, a forradalmak rövid időre még depressziójából is kiragadták. A tanácsköztársaság idején politikai szerepet is vállalt, nagy terveket szőtt a népművelés megszervezéséről, a színházi kultúra terjesztéséről.

 

Közéleti szerepvállalása miatt később őt is súlyos támadások érték. Rá is jellemző az az ambivalencia, mely kortársainál is megfigyelhető: erkölcsi kötelességének érezte, hogy a forradalmak idején szerepet vállaljon, ugyanakkor Trianon számára is az ország végromlásának, pusztulásának fenyegetését jelentette.

 

Fontos szerepe volt József Attila költői indulásában. 1923-ban ismerkedett meg az akkor szegedi egyetemista költővel. Juhász segítette József Attila első verseinek megjelenését, szellemisége, költészete hatott a fiatal költőre.

 

A húszas évektől súlyosbodott betegsége, valósággal menekült az emberek elől, és tudatosan készült öngyilkosságára. 1937-ben gyógyszer-túladagolás következtében halt meg Szegeden.

 

Ének Kőrösi Csomáról című poémájával idézzük meg emlékét:

 

Székely hegyekből messze Ázsiába,

Az őshazába vándorolt ki ő,

Feje felett a vén, szent Himalája,

Tán öregebb, mint maga az Idő.

Ott rótta a betűket és kereste

Puszták homokján vérei nyomát,

Meglátogatta ínség, balszerencse,

De ő csak várt és vándorolt tovább.

A régi hon új fényre földerült már,

De ő nem tudta, ő a múltba ment,

A hegyre tartott, hol örök derű vár

És egyre telt, csak telt a pergament.

Az indiai herceg lőn a társa,

A szent királyfi, a nagy nyugalom,

Úgy nézett vissza a letűnt világra,

Mint ősszel a tavaszra a falomb.

És ahogy egyre gyűltek ráncra ráncok

És gyászra gyászok, ő békélve már

A homokórát nézte, mely az átok

Percét számlálja, míg minden lejár.

Az őshazát nem lelte és az újat

Nem látta többé, nincs már vigasza.

Öreg magyar, örök magyar, ki tudja,

Nem egy hazánk van-e: örök haza?

Kapcsolódó cikkek:

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum