Alternative content

Get Adobe Flash player

Ion Nae Theodorescu 1880-ban született Bukarestben, de Tudor Argheziként halt meg 1967. július 14-én.



A 2015-ös év román–magyar irodalomtörténet szenzációja Ferenczes István csíkszeredai költő, szerkesztő filológiai, oknyomozói kutatásának az eredménye, amelyet tavaly kétnyelvű kötetben is megjelentetett a Hargita Kiadóhivatalnál. Ferenczes kiderítette, dokumentumokkal bizonyította, hogy az egyik legjelentősebb 20. századi román költő, prózaíró, műfordító, publicista Tudor Arghezi édesanyja valódi neve Ergézi Rozália, nemzetiségét tekintve pedig magyar volt. A hivatalosan a költő dajkájaként számon tartott, valójában vér szerinti édesanya a Székelyföldről cselédként került Bukarestbe.


A Szentkeresztbányán 1859-ben született Ergézi Rozália – Ergézi János és Ágoston Zsuzsanna római katolikus szülők gyermeke – még húszéves sincs, amikor a román fővárosba kerül, ahol az oltyán cukrásszal, Nae Theodorescuval szövődött szerelmi kapcsolat révén megszüli nagyobbik fiát. A cukrász nem vette el a cselédlányt, de sokáig gondoskodott a fiáról, aki később felveszi az apai nagyapja keresztnevét és édesanyja románosított családnevét, így lett Tudor Arghezi. Családjaikban mind az apa, mind a költő nagyon leplezték az anya kilétét illető valóságot, óvatosan, titkolózva viszonyultak hozzá.

 

Arghezi 1896-ban debütált ortodox költőként, teológiát is tanult, de aztán a szimbolizmus és más irodalmi irányzatok (mint például a bécsi szecesszió) hatására a múlt század elejének modern költőjévé vált. 1910-ben már román szocialista lapok munkatársa, publicistaként és műkritikusként tett némi tekintélyre szert, az első világháború kitörése után a királyi kormány ellen írt cikkeket, rövid időre be is zárták nemzetárulásért. 1927-ben jelent meg, viszonylag későn, első önálló verseskötete Cuvinte potrivite (Illő igék) címmel.

 

Ekkori költészetét és prózáját hit és tagadás, kétely és bizonyosságkeresés kettőssége, az emberi lét végső értelmének fürkészése jellemzi. Formavilágában a modern kifejezésformákból s a népköltészet és az ortodox vallásosság forrásaiból merít. Első regénye még vallásos témáról szól, de a következőkben már bírálja a Román Királyság közéletének romlottságát. Maró szatírái miatt az Antonescu-rezsim is átnevelő lágerbe küldi. 1948-tól kezdve Arghezi már a kommunista hatalom ünnepelt költője, kitüntetik különböző címekkel és díjakkal, a Román Akadémia tagjává választják. 1967-ben hal meg, a kormány nagy pompával és ünnepélyességgel temeti felesége mellé. 

Címkék: Arghezi, Ergézi, ötven
Kapcsolódó cikkek:

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum