Alternative content

Get Adobe Flash player

Talán nem merész kijelentés, hogy Benjamin Netanjahu, s az általa képviselt izraeli politika nem túl népszerű a külpolitika iránt is érdeklődő, jobboldali magyar emberek között. Különösen itt Erdélyben, illetve más határontúli magyar közösségeknél még érdekesebb lehet ez a viszonyulás, hiszen akárcsak a palesztinok Izraelben, mi magyarok is küzdünk az elnyomás bizonyos mértékű és típusú formáival, szerte a Kárpát-medencében.
Mindenhol ez van, más is ezt csinálja – mondták nekem az utóbbi időben többször is fideszesek, amikor a korrupció, illetve konkrétan Mészáros Lőrinc mesébe illő meggazdagodása szóba került. Egy legyintés, majd egy nagyvonalú átsiklás a konkrét ügyek felett, az érdemi párbeszéd meg elmarad. Ezt kaptam válaszok helyett.
A felejtés lehet rossz, de lehet jó is. Szeretjük elfelejteni életünk kellemetlen, nyomasztó epizódjait, miközben figyelmen kívül hagyjuk, hogy a rosszból sokat lehet tanulni a jövőre nézve. Többek között azt, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat több alkalommal. Mivel a politikus is ember, ő is felejthet, de szándékolt feledékenysége néha nem csupán kimondottan káros, de cinkossá is teszi mások bűnében.
A jelek szerint egyeseknek semmi sem drága, ha nem létező etnikai konfliktusok, különösen vélt magyar túlkapások miatt tiltakozva, a román érdekek védelmében fellépve némi politikai tőkére tehetnek szert. Feltehetőleg ez motiválhatta az utóbbi esetet is.
Nincs abban semmi különös, ha pártok nemcsak építkezéssel, hanem a másik „gyalulásával” próbálnak előnyre szert tenni. Hiszen ami a másiknak rossz, az nekem (jó eséllyel) jó. Ennek egyik tipikus példája, amikor egyik párt a másik belső megosztottságát helyezi támadása fókuszába.
Még több hír

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum