Alternative content

Get Adobe Flash player

2017. január 3. / 15:32

Európa elrablása

Megerőszakolása, legyilkolása, csatatérré változtatása. Erről szólt az elmúlt év az öreg kontinens majd minden lakójának, hiszen sokan saját bőrükön tapasztalták meg mindezt, sokszor a szó szoros értelmében. De azok sem panaszkodhattak, akiknek csak a vértől csepegő híradásokból jutott ki az év minden egyes napján.



A 2016-os év sok egyéb miatt lehetne emlékezetes, hiszen számos fontos, nagy jelentőségű, vagy annak látszó esemény történet ebben az évben Európában, de szűkebb hazánkban is. Lehetne az év eseménye Teréz anya szentté avatása, vagy a párizsi klímaegyezmény életbe lépése. Nekünk, erdélyi, partiumi magyaroknak az önkormányzati, majd pedig a parlamenti választások jelentették a sorsdöntő (vagy annak mondott) eseménysorozatot, mégis a külvilág egyre aggasztóbb hírei hozzánk is eljutottak, és meghatározták a közbeszéd irányát. 

Bár mi, magyarok 2016-ban rengeteg világraszóló sportsikernek örülhettünk, az örömöt beárnyékolta az aggodalom. A magyar labdarúgó válogatott menetelése, olimpiai sikereink, vagy éppen Hosszú Katinka csodálatos teljesítménye normális esetben vezető téma lett volna minden híradásban, így azonban háttérbe szorultak a biztonsági szakértők, a török puccs, a balkáni migrációs útvonal és a havonta ismétlődő terrortámadások miatt.

Európa számára a terrorizmus véres valósága sokáig egzotikumnak számított, legfeljebb néhány eltérített repülőgép, a közel-keleti hírek, és néhány azóta marginalizálódott szélsőbaloldali szervezet időnkénti akciója jelentette a kapcsolatot ehhez a fogalomhoz. A liberális, politikailag korrekt világrend válságával egybeeső erkölcsi válság, mely korrupt, etnomazochista, elefántcsonttoronyban élő politikusokat termelt ki és emelt európai államok élére, végül elhozta a valós, kézzel fogható terrort az európai városok, falvak mindennapjaiba. Nizza, Brüsszel, Párizs, Berlin ártatlan áldozatai vérrel írták a falra a figyelmeztetést: Európa kiégett, elöregedett, erkölcsi, demográfiai és politikai válságba süllyedt.

A változás, változtatás szükségessége nyilvánvaló volt már egy ideje, de talán a 2016-os év volt az, amelyik napnál is világosabban rámutatott, hogy ez így nem mehet tovább. Egy értékeit, életerejét vesztett kultúrkör nem engedheti meg magának, hogy más vallású, más értékrenddel bíró embertömegeket szabadítson a saját nyakára, miközben naponta sulykolják a fejébe, hogy nem eléggé nyitott, toleráns és befogadó. Európának, ha élni akar, a lezárt határok, bezárt mecsetek, és börtönbe zárt eddigi vezetők politikáját szükséges gyakorolnia. Minden más írott malaszt, retorikai fogás, elhalasztott öngyilkosság, elnyújtott, cukormázba csomagolt haláltusa. A holnap Európájának arcát nem a kultúrmarxista utópia, hanem a gyökerekhez való visszatalálás jelenti, és ebben a „fejlett” Nyugat példát vehet a sokáig lenézett Közép- és Kelet-Európától. 

Mi innen, a viszonylagos biztonságból azt kívánhatjuk az öreg kontinensnek, hogy zárkózzon fel a valós európai értékekhez, melyeket pillanatnyilag Magyarország képvisel a legvilágosabban. Boldog, terrormentes 2017-et, Európa!

Barta Béla

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum