Alternative content

Get Adobe Flash player

2017. január 6. / 21:00

Írott örökségünk védelmében

Az átlagembernek csak sejtelmei vannak arról, milyen fontossággal bírhat egy levéltár mélyén rejtőző okirat. Népek sorsát fordíthatja meg, történelmi mítoszokat alapozhat, vagy éppen dönthet meg végleg, és persze nem egyszer a napi politika ütőkártyája is lehet, ha rossz kezekbe kerül. Mi magyarok ebből a szempontból Trianon óta kényes helyzetben vagyunk, hiszen levéltári örökségünk jó része idegen kezekben van.



Ezért sem mindegy, hogy a mindenkori magyar kormányok mennyire tekintik fontosnak a kérdést, milyen erélyesen követelik vissza a levéltári anyagból azt, ami visszajár, illetve milyen más eszközökkel segítik elő, hogy a még meglevő és hozzáférhető levéltári anyagok mihamarabb digitalizált formába kerüljenek. Az nyilvánvaló ugyanis, hogy a trianoni (pontosabban párizsi, hiszen az 1947-es párizsi békeszerződés van érvényben) utódállamok elemi érdeke, hogy minél kevesebb magyar vonatkozású levéltári anyag kerüljön napvilágra, sőt azt sem túlzás állítani, hogy ezen anyagok mielőbbi fizikai megsemmisülése miatt nem szomorkodnának túlzottan. Bukarest, Pozsony, Belgrád érdeke tehát nem kérdéses, mit tesz viszont Budapest ebben az ügyben? Ebben a témában intézett kérdést Szávay István és Dúró Dóra jobbikos országgyűlési képviselő „Hogyan kívánja segíteni a Kormány a külhoni levéltárakban található magyar vonatkozású anyagok megmaradását, kutathatóvá tételét?”címmel, Balog Zoltánhoz, az Emberi Erőforrások Minisztériuma vezetőjéhez.

Az írásbeli kérdést még tavaly december 16-án intézték a miniszterhez, amiben a külhoni magyar levéltáros képzésről, a magyar levéltári anyagok digitalizációjáról, illetve állagmegóvásáról, a létező anyagok kutathatóvá tételének állásáról, valamint az esetleges gyakornoki programról kérdezték a kormány képviselőjét. A kormány terveit, és már megtett lépéseit firtató kérdésekre a választ Rétvári Bence államtitkár adta meg, amiből kiderül, hogy bár történtek lépések a külhoni levéltárakban található rengeteg magyar vonatkozású anyag megőrzése, digitalizálása, és publikálása ügyében, de ezek a lépések nem egy következetes, átgondolt politika következményei, hanem csupán ad - hoc jellegű, össze nem hangolt kezdeményezések. A gyakornoki program, a külhoni levéltárosok átgondolt, előre tekintő képzése tekintetében, valamint az egész kérdéskör stratégiai tervezésében pedig nagy hiányok mutatkoznak. Nincs egységes elképzelés, finanszírozás, és főleg valódi politikai akarat, hogy Kárpát-medencei jogfolytonosságunk írott bizonyítékait jelentő levéltári anyagok megmeneküljenek a múltat végképp eltörölni szándékozó, területrabló utódállamok karmaiból.

Egy Jobbik vezette kormány, számos olyan nemzetstratégiai jelentőségű feladatot fog átvenni, mely az eddigi elhanyagoltságból, tessék-lássék politizálásból, az őt megillető helyre kerül. Ezek közül, a külhoni levéltári anyagok sorsa nem tartozik a kevéssé fontosak közé. Éppen ezért, a Szávay István által felvetett gyakornoki program, a fizikai állagmegóvás és digitalizálás, valamint a követhető, megfelelően finanszírozott, és határozott kormányzati lépésekkel megtámogatott politika meghozza majd az eredményét, így a külhoni levéltárak magyar anyagának kérdésköre végre megnyugtatóan rendeződhet.

Barta Béla

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum