Alternative content

Get Adobe Flash player

2017. január 11. / 19:58

Tíz év mérlege

Románia 2007 januárja óta, vagyis pontosan egy évtizede tagja az Európai Uniónak. Az annak idején tömegek által megváltásnak érzett aktus hatásai, legyenek azok negatívak vagy pozitívak, immár történelminek mondható távlatból szemlélhetőek. Összességében a mérleg legalábbis felemásnak nevezhető.



Az, hogy az EU csatlakozás sikertörténet-e, esetleg inkább csőd, lemérhető egyéni és közösségi szemszögből egyaránt. A közösségi szemszög alatt ez esetben a romániai társadalom összessége, de különösen az erdélyi, partumi, és bánsági magyar nemzetrész szempontjai értendőek. Természetesen az uniós tagságnak számos olyan vetülete van, amely csak össztársadalmi szinten értelmezhető, de nekünk, a határok által többször is „átlépett” magyaroknak megvan a legalább annyira sajátos és fontos koordináta rendszerünk, mely alapján ítélhetünk az elmúlt tíz esztendőről.

„Csak abban a statisztikában hiszek, amit magam hamisítottam”, jelentette ki állítólag Winston Churchill. Nos, a román EU tagság statisztikáin volna is mit kozmetikázni, ha kicsit is pozitívvá szeretnénk varázsolni az összképet. Ha a sokat emlegetett európai támogatások összegeit vesszük szemügyre, az első benyomás az lehet, hogy jól jártunk, hiszen Románia nagyjából tizenhárom milliárd eurót fizetett be a közös kasszába, cserébe viszont majdnem negyven milliárd euró folyt be, ilyen-olyan európai támogatások révén. Az más kérdés, hogy ezt az összeget milyen módon használták fel, illetve milyen módon nem. A félbehagyott autópályák, millió eurós, kudarcot vallott tervek, a megvalósult, de értelmetlen beruházások hosszú sorát lehetne kapásból említeni, a példák közszájon forognak. A mindent átszövő korrupció, az urambátyám rendszer, a politikai környezet ingatagsága, az egymásnak ellentmondó jogszabályok beton szilárd alapot jelentettek ahhoz, hogy ez a horribilis összeg szinte nyomtalanul tűnjön el, a Románia néven ismer feneketlen zsákban.

A csatlakozás pozitív oldalai az egyén számára leginkább a viszonylagos utazási szabadságban, és főleg a törvényes nyugati munkavállalási lehetőségekben jelentkeznek. A Romániából hosszabb-rövidebb időre, munkavállalási céllal kivándoroltak az elmúlt tíz évben negyvenkét milliárd eurónyi összeget utaltak haza, mely összeg a gazdasági növekedés egyik motorja is volt. Ugyanakkor, ez a mintegy három millió munkavállaló demográfiai katasztrófa közelébe sodorta az országot, hiszen a legfiatalabb, és egyben legképzettebb rétegről van szó, melynek nagy többsége sohasem szándékozik visszatérni az országba.

Ezzel el is jutottunk a magyarság saját gondjaihoz, melyek a felsoroltakon túl más területeken is jelentkeznek. Mi magyarok, nem csupán az anyaországgal való kapcsolat könnyebbé válásában reménykedtünk, hanem egyfajta csodavárással azt vártuk, hogy uniós tagállammá válásunkkal egy időben hamarosan a kisebbségi lét minden gondja magától megoldódik, vagy ha nem, majd az Unió megoldja őket. Azt ma már mindenki látja, hogy semmi ilyesmi nem következett be, hiszen közösségi jogaink tekintetében valahol ott állunk, mint a kilencvenes években. A csodavárás hangulata elmúlt, maradtak a szürke hétköznapok, a londoni, frankfurti munkavállalás, és a négyévente történő szavazás az „erős képviseletre”…

A végére összegzésképpen, de főleg gondolatébresztőként három, sokatmondó szám. Hivatalos adatok szerint, tíz évvel az uniós taggá válás után, Románia lakosságának másfél százaléka írástudatlan. Ugyanakkor Románia az az uniós tagállam, amelyből a legtöbb, uniós börtönökben raboskodó kivándorló származik, szám szerint tizenegyezer ötszáztizenegy fő.  Végül pedig, az Ipsos European Pulse piackutató cég szerint, Románia a harmadik legkisebb befolyással rendelkező állam az EU-ban. Ehhez a három adathoz aligha szükséges kommentár.

Barta Béla

Címkék: Románia, EU, évforduló

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum