Alternative content

Get Adobe Flash player

2017. január 31. / 20:11

A rendőrállam a régi

„A zsarnokok jogait védi” – folytathatnánk a Hungarica együttes ismert dalszövegét, amely Románia esetében természetesen nem csak egyszerű költői kép. Az átlagember ritkán találkozik az államhatalom kevésbé látható, de annál jobban megfizetett őrzőivel, vagyis a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), és a Külhoni Információs Szolgálat (SIE) munkatársaival, ha pedig mégis, az az esetek többségében nem jelent jót.



A kommunista Securitate jogutódjai nem sokat változtak módszereikben, személyi összetételükben, ahogyan ellenségképet sem nagyon kellett változtatniuk. Természetesen az elmúlt huszonhét esztendő nem múlt el felettük sem nyomtalanul, de igazán mélyreható változásokról nem beszélhetünk esetükben (ahogyan a világ egyetlen titkosszolgálata esetében sem), hiszen a titkosszolgálatok természetüknél fogva nehezen változnak, a politikai irányváltásoktól sokkal kevésbé függnek, mint más, sokkal átláthatóbb intézmények. 

Belföldi és külföldi hírszerzésre, kém- és terrorelhárító szervezetre minden államnak szüksége van, legyen az demokratikus vagy parancsuralmi berendezkedésű. A balkáni bizonytalanságban megszületett, majd nagyra hízott Romániában ezek a szakmák mindig is a mindenkori rendszer támaszai voltak. 

Nincs ez másképpen ma sem, de hogy mekkora apparátust tart fenn az adófizetők pénzéből Románia, hogy vélt vagy valós érdekeit megvédje, vélt vagy valós kül- és belföldi ellenségeitől, az csak nemrégiben derült ki.  A Munkaügyi Minisztérium közalkalmazottak számát taglaló statisztikáiban van ugyanis egy harmincezer fős tétel, mely nem lehet más, mint a titkosszolgálatok alkalmazottainak létszáma. A pontos szám ugyan titkosnak minősül – ez a gyakorlat szögesen ellentétes a nyugati államok hozzáállásával –, de mint tudjuk, Romániában valahogy minden kiderül előbb-utóbb…

Az is világossá vált ugyanakkor, hogy jóval több ez, mint egy egyszerű statisztikai adat. Ez a bő harmincezres létszám ugyanis azt jelenti, hogy a jogállami, demokratikus Románia háromszor akkora titkosszolgálati apparátust tart fenn, mint a kommunista diktatúra Romániája 1989 decemberében. Azt persze kár megkérdezni, mi indokolja egy ilyen felduzzasztott létszám fenntartását, hiszen mint tudjuk Románia ellenségeinek se szeri, se száma. Oroszország alig burkoltan számít annak, Magyarország hivatalosan ugyan barátnak minősül, de – legalábbis a mindenkori román aggodalom szerint – valójában mindig Erdély visszaszerzéséről álmodozik, és a sor hosszasan folytatható. Az más kérdés, hogy az anyagi forrásokban bővelkedő SRI hogyan volt képes olyan csapnivalóan amatőr történetet kiizzadni, mint a „vármegyés terroristák” lassan köznevetségbe forduló ügye, mint ahogyan az is, hogy mit várhatunk egy olyan országtól, ahol háromszor annyi spicli, besúgó és titkos honmentő van, mint tudományos kutató. Ami biztos, hogy a mi adónkból is fizetik őket. Nem marad más hátra, mint egyetérteni Liviu Dragnea kijelentésével, aki egyenesen a besúgók és lehallgatások hazájának nevezte Romániát. Ő csak tudja.

Barta Béla

Címkék: Románia, SRI, SIE

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum