Alternative content

Get Adobe Flash player

2017. május 16. / 11:55

Nem hátrálunk, megrekedtünk

A mai valósághoz igazította alapszabályát, programját és cselekvési tervét az RMDSZ legfőbb döntéshozó szerve, a kongresszus, legalábbis ez tűnik ki a Zilahon elhangzottakból és elfogadottakból – írta a Háromszékben megjelent kommentárjában Demeter J. Ildikó. De megpróbált a látszatok mögé is nézni, lásd alább.



A szórvány és a nők képviselete, az oktatás és a gazdák helyzetének rendezése, a román centenárium túlburjánzásainak kivédése és a kisebbségi jogok bővítéséért, illetve alkalmazásáért való küzdelem – amely több fronton folyik, itthon és a nemzetközi színtéren is – csupa olyan kérdés, amelyre ugyan van válasz, de csak másutt vagy elméletben; átvételük, gyakorlatba ültetésük Romániában igen-igen akadályozott.

 

Márpedig minden program, stratégia és törvény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. És a legnagyobb baj az, hogy a román többség, a román pártok jóváhagyása nélkül a magyarság számára kedvező döntések akkor sem születnek meg, ha a román polgárok, főként a fiatalabb generációk semmi kifogásolnivalót nem találnak igényeinkben.

 

Egy kongresszus mindig mérleg is, számbavétele az elvégzett és elvégzendő feladatoknak, és bizony az eredmény nem lelkesítő: kevés előrelépés mellett (ilyen a kórházi anyanyelvhasználat joga) számtalan hátralépés történt (a marosvásárhelyi katolikus iskola Zilahon is téma volt, a nyelvhasználatot szűkítő prefektusi beavatkozásokkal és a szimbólumperekkel pedig Dunát lehetne rekeszteni), s még a helyben topogás (például a visszaszolgáltatások leállása, a magyar orvosi egyetem önállósodásának megrekedése) sem nekünk kedvez. Mindez nem csupán az RMDSZ-en múlott és múlik, hanem a szövetségesein is, épp ezért kell újragondolni az érdekérvényesítési lehetőségeket.

 

A román pártokkal ugyanis igen féloldalasnak látszik az együttműködés. Bármennyire jó viszonyt ápolnak a szociáldemokratákkal az RMDSZ vezetői Bukarestben, a tizenkét éve (!) benyújtott kisebbségi törvénytervezet ott akadt el, a megyék és települések szintjén pedig a kormánypártok helyi emberei, a kormány megbízottjai inkább az ellentáborhoz tartoznak, olykor kihívó és tüntető módon, a szélsőségesek bátorításával. Az ellenzéki pártok már nemigen keresik az RMDSZ barátságát, erről az oldalról ritkán hallani minket érintő megnyilvánulásokat, azok sem jóindulatúak. Ebben a szűk mozgástérben kellene valamit elérni. És nem csupán a kényelmetlenségével van baj. A zilahi kongresszus egyik kulcsmondata nem az elfogadott dokumentumokban rejlik, hanem Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök kijelentésében: a román politikában az adott szó már másnapra nem ér semmit; ez alól csak az RMDSZ kivétel.

 

Kínos, ha az állam második embere, egy jobb- és baloldalt is megjárt politikus így vélekedik, és még kínosabb, hogy tényállást ismer el. Ebből a gödörből az RMDSZ sem nagyon lát kiutat, ezt sugallja az iránymutatónak nevezett kongresszus jelszava is. Nem hátrálunk meg? Nem is haladunk. Védekezünk. De ez nem elég...

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum