Alternative content

Get Adobe Flash player

2017. július 17. / 13:05

Felejtés

A felejtés lehet rossz, de lehet jó is. Szeretjük elfelejteni életünk kellemetlen, nyomasztó epizódjait, miközben figyelmen kívül hagyjuk, hogy a rosszból sokat lehet tanulni a jövőre nézve. Többek között azt, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat több alkalommal. Mivel a politikus is ember, ő is felejthet, de szándékolt feledékenysége néha nem csupán kimondottan káros, de cinkossá is teszi mások bűnében.



A vizes sportágak világbajnokságának fővárosi megnyitóján készült fotókon kedélyesen mosolyogva beszélget egymással két ember. Magyarország egykori (Medgyessy Péter) és mostani (Orbán Viktor) miniszterelnökéről van szó. Egy normális országban, egy normális társadalomban ez teljesen rendben is volna, hiszen mi sem példázná szebben a nemzeti egységet egy világraszóló sportesemény megnyitóján, mint az, hogy két teljesen más csapatban játszó politikus is képes az emberi hangot megtalálni egymással.


A jelen esetben ezzel csupán annyi a gond, hogy Magyarország nem egy normális ország, ahol a politikusok pártállásra tekintet nélkül az ország gyarapításán dolgoznak, s bár eltérő az ideológiájuk, alapvetően mindannyian a közös érdeket szolgálják. Nem, Magyarország egy olyan ország, ahol egy volt kommunista titkosügynök miniszterelnökké válhatott, és amikor mocskos múltja napvilágra került, arcátlanul hazafias indíttatásra hivatkozhatott. Magyarország olyan ország, ahol egy miniszterelnök megtagadhatja az egységes nemzetet, szemen köpheti határon túlra szorult magyarok millióit azzal, hogy koccint Erdély elcsatolásának évfordulóján a nyíltan magyarellenes szomszéd állam vezetőjével. Magyarország egy olyan ország, ahol mindezért (és még sok más bűnért) nem börtön jár és közmegvetés, hanem köztársasági érdemrend, és utazó nagyköveti státusz, valamint barátságos terefere a mostani miniszterelnökkel.


Az emlékezetes koccintás. Fotó: Magyar Nemzet
Az emlékezetes koccintás. Fotó: Magyar Nemzet


Az én kérdésem csak annyi: feledékeny-e Orbán Viktor? Elfeledte-e, hogy az ember, akivel láthatóan kellemesen elbeszélgetett, mennyi bűnt követett el a magyar nemzet ellen? Elfelejtette-e, hogy ő elszámoltatást ígért ezen bűnök kapcsán? Ha igen, ideje, hogy eszébe jusson ismét. Ha a saját lelkiismerete nem szólal meg ez ügyben, és nem érzi lealacsonyítónak, beszennyezőnek egy Medgyessi Péter féle erkölcsi hulla társaságát, ha nincs ki megkongassa a vészharangot ott bent, hogy neki nem lehet semmilyen közös ügye ilyen alakokkal, jó lesz ha valaki eszébe juttatja. Ha másért nem, jól felfogott érdekből. Ugyanis mi, hétköznapi gyalog magyarok, határon innen és túl nem vagyunk ennyire feledékenyek, és az ízlésünk is kényes. Lehet, hogy majd az urnák előtt is eszünkbe jut ez a kép, ahogyan Orbán Viktor nevetgélve beszélget egy nemzetárulóval, aki soha senkitől nem kért bocsánatot a tetteiért. Ha megtette volna, a keresztényi felfogás alapján neki is járna a bocsánat, az újrakezdés lehetősége. De nem csupán nem tett ilyen gesztust, de többször is kijelentette, hogy nem bánt meg semmit. A magyar miniszterelnök pedig nem engedheti meg magának, hogy a nemzetárulással büszkélkedő alakokkal bratyizzon, vagy ha igen, annak viselnie kell a következményeit.


Barta Béla

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum