Alternative content

Get Adobe Flash player

Persze nem vagyok Orbán Viktor, de azért megpróbáltam magamat abba az egyáltalán nem egyszerű helyzetbe képzelni, hogy mit válaszolnék a katalánok függetlenségi törekvéseit firtató újságírói kérdésre.

Fotó: mandiner.hu
Fotó: mandiner.hu


Nyilván könnyű egy íróasztal mögül, a kormányfőhöz képest elenyésző felelősséggel a vállamon okoskodni, de mégsem hagyott nyugodni az a mellbevágóan lepattintó válasz, amit a közmédia felvetésre adott Orbán Viktor Nagyváradon, miszerint: „A katalán népszavazás spanyol belügy, ezért Magyarország nem nyilvánít véleményt a témában.” 

Elsőre nagyon rosszul esett, hiszen egy a székely autonómiát, a magyar közösségek önrendelkezési törekvéseit elvileg támogató kormány első emberétől talán egy árnyaltabb, kicsit a határon túli magyarokat (most már nagy számban állampolgárokat is) reménnyel eltöltő fél mondatot mondhatott volna.

Vannak olyanok, akik a spanyol-katalán, illetve a román-(erdélyi) magyar viszony közé párhuzamot vonva azt mondták nekem, hogy Orbán szavaiból logikusan az is következik, hogy szerinte Székelyföld, a magyar önrendelkezés ügye román belügy. És nem is egészen alap nélküli ez a logikai átirat.
Én azért nem lennék ilyen szigorú vele, mert azt be kell látni, hogy a diplomácia világában nem lehet, és nem is szerencsés ilyen analógiákat alkotni, de egy 15 millió magyarért felelős politikusnak ennyire semleges választ sem lett volna szabad adnia. Szerintem.

Ha én Orbán Viktor lennék, és Katalóniáról kérdeztek volna, akkor nagyjából azt mondtam volna, hogy: „Ez egy roppant kényes kérdés, amit a spanyol kormánynak és Katalóniának rendeznie kell. Ugyanakkor egy, az államhatárain túl érő nemzet miniszterelnökként elismerem, és szimpátiával viseltetek a kisebbségben élő népcsoportok azon törekvései iránt, amelyek azt célozzák, hogy megpróbálják érvényesíteni azokat a jogokat, amelyek biztosítják számukra az önrendelkezés meghatározott formáit.”

De nem vagyok Orbán Viktor. Így én nem is szavaztam meg Románia feltétel nélküli EU-csatlakozását sem, és nem tettem meg azt sem, hogy Magyarország soros EU-elnökségének fél éve alatt nem teszem témává Brüsszelben a magyar önrendelkezési törekvések ügyét. Nem maradtam távol a Székely Nemzeti Tanács ünnepi, budapesti ülésétől, kampányidőszakon kívül nem bújtam kényes kérdésekben a „Soha még nem volt ilyen jó Magyarország és Románia viszonya” frázis mögé.

A kérdés tehát nem az, hogy a magyar miniszterelnök mit mondhatott volna pár napja Katalóniáról, hanem hogy mit nem tett meg az elmúlt években, évtizedekben a magyar önrendelkezési törekvések érdekében.

Csíki M.Zoltán

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum