Alternative content

Get Adobe Flash player

Annak idején, jó régen a magyar televízióban ment a torpedó nevű játék. A vállalkozó kedvű betelefonálóknak egy 10 X 10-es táblán kellett elsüllyeszteniük valamelyik hajót vagy hajókat.



Sokszor előfordult, hogy a pechesebb versenyző háromból semminél tartott. Ilyenkor Dévényi Tibor mindig azt tanácsolta, hogy vegyen az ember egy jó mély lélegzetet, fújja ki magát, és úgy folytassa a játékot.

Bár én nem torpedóztam október 15-én, amikor portálunkon olvastam a cikket Balog Zoltán miniszter úr marosvásárhelyi kampánybeszédéről, őőőő, izé, elnézést, ünnepi istentiszteleten elmondott gondolatairól, mégis jó nagy lélegzetet kellett vennem. 

Azért, hogy ne írjak indulatból semmit. Na, mostanra ki tudtam fújni a levegőt, megnyugodtam, de boldogabb nem lettem. Azt mondta Balog emberminiszter úr erdélyi hallgatóságának, hogy „Számíthatnak a magyar kormányra. És ha segítenek bennünket a jövő év áprilisában, akkor a gyarapodás ezután is lesz. Lesznek iskolák, lesznek óvodák, lesz babakötvény...”

Az odáig rendben van, hogy egy politikus a potenciális választói előtt kitér arra, hogy mit tettek meg értük, de kvázi befenyíteni őket, ráadásul egy templomban, hogy ha akarnak még támogatást, akkor észnél legyenek, tudják, hová húzzák az ikszet, az gusztustalan.

Pont olyan, mint az az orvos, aki nem egy sikeres beavatkozás után fogadja el a számára felkínált hálapénzt, hanem a műtét felénél közli a sérült, beteg hozzátartozóival, hogy már eddig is elég sok mindent megtett szerettükért, de ha azt akarják, hogy befejezze az operációt, majd össze is varrja a sebet, akkor azért ugye tudják, hogy melyik zsebbe mennyi pénzt kéne betenni. 

És Balog Zoltán egy lelkész. Elvileg. Gyakorlatilag pedig egy diszkréten, de egyértelműen zsarolgató politikus. 

Csíki M. Zoltán

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum