Alternative content

Get Adobe Flash player

Megdöbbentő jókívánságok december 1-ére a Fidesz-KDNP képviselőitől.



Az ember nyilván nem azt várja, hogy Orbán Viktor, vagy legalább Semjén Zsolt, nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a hátán egy, a székelyudvarhelyi Vasszékely szobrot ábrázoló tetoválással, nagy magyarországos zászlót lobogtatva üvöltse a Parlamentben, hogy „Vesszen Trianon!”.
De az joggal elvárható lenne, hogy december 1-én egy magát nemzetinek tartó kormány világos üzenetet küldjön Bukarestnek, s ezzel közvetve az erdélyi magyarságnak is, hogy a „Nagy egyesülés” amellett, hogy Románia nemzeti ünnepe, egyben önmaga által vállalt kötelezettség is, amit 99 év múltán sem késő teljesíteni.

Az viszont már egészen megdöbbentő, hogy az Azonnali.hu témában feltett kérdésére, miszerint mit üzennek a románoknak, kormánypárti képviselők olyanokat válaszoltak, hogy „Sok sikert nekik”, illetve „Isten éltesse őket!”. (Révész Máriusz volt a legkeményebb fideszes, ő azt mondta, a románoknak el kéne fogadniuk, hogy ami nekik ünnep, az nekünk nem feltétlenül az.)

Mindezt egy olyan évforduló kapcsán, ami a magyarság történetének egyik legtragikusabb mozzanatát jelképezi.

2002. december 1-én a szocialista Medgyessy Péter, akkori magyar kormányfő Budapesten koccintott Adrian Năstase akkori román miniszterelnökkel. Jogos volt a felháborodás a magyarországi jobboldalon, Kövér László akkor például így fogalmazott: Nem gondolom, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökének, még akkor is, ha D–209-es Medgyessy Péternek hívják, ajánlkoznia kellene a felmosórongy szerepére.

A mostani honvédelmi miniszter, Simicskó István is megmondta a magáét, amikor 2002. december 3-án a magyar országgyűlésben kijelentette: „'18. december 1-jén, kihasználva Magyarország gyenge pillanatát, az antant segítségével a románok elszakították Erdélyt, 102 ezer négyzetkilométernyi területtel és 1,7 millió magyarral együtt. Kirabolták, kifosztották ezt követően Magyarországot, Budapestet, végiggyalázva a magyar nőket, az asszonyokat.”

Jogos, kemény szavak voltak ezek. És nem akarom egy lapon említeni a kormánypártiak minapi jókívánságait a Medgyessy-Năstase-féle koccintással, mert utóbbinak azért mégis nagyobb a jelentősége. Ugyanakkor nagyon kíváncsian várom, hogy ha ma minden jót, sok sikert kívánnak a románoknak a történelmi felelősség minimális felemlegetése nélkül, akkor mit várhatunk majd a Fidesztől (függetlenül attól, hogy kormányon lesznek-e vagy ellenzékben) jövőre, 1918. december 1. századik évfordulóján?

Márpedig ismerve Románia azon képességét, amellyel önmagát tudja fényezni a nemzetközi színtéren, erős év lesz a következő.

Ahogyan Szávay István fogalmazott az Azonnali.hu kérdésére, „egész Európát el fogja árasztani a román propaganda, azzal kapcsolatban, hogy milyen igazságos döntés volt ez, és milyen jó dolga van a nemzetiségeknek Romániában.”

A Jobbik országgyűlési képviselője egyúttal a gyulafehérvári határozat be nem tartott ígéretére emlékeztette a románokat, miszerint „teljes szabadságot” biztosítanak Erdély minden népe számára.
Már a centenárium főpróbája is sokatmondó, kíváncsian várjuk a nagy előadást, s az arra adott magyarországi reakciókat.

Csíki M. Zoltán

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum