2016. június 22. / 16:17

Kézműves sörök Kolozsváron

Kulináris kalandozásaim során, amibe beletartoznak nemcsak a mások által tartott kóstolók, hanem azok is, amikor jómagam válogathattam össze és mutathattam be a nemes nedűket, legyen azok merítési tartománya a legjobb magyar borok vagy legjobb kézműves sörök világa, a helyzetből adódólag igen sokakkal beszélgettem a kézművesség és azon belül a kézműves sörök világáról.



Az egyik leggyakrabban feltett kérdés az volt, hogy mit tehet egy erdélyi gasztronómia-rajongó, aki nem nagyipari sört akar inni.

Ilyenkor eddig jellemzően azt mondtam, hogy anyaországi látogatása alkalmával keressen fel olyan szaküzleteket, melyek választékáról előzőleg tájékozódott az interneten és tankoljon be alaposan. Ott van Budapesten a „Csak a jó sör” a Kertész utcában, nem messze a Liszt Ferenc tértől, a „Különleges sörök boltja” a Hegedüs Gyula utcában, a XIII. kerületben, a „Kézműves csemegebolt” a Kálvin tér tőszomszédságában, a Ráday ucában, ami a nemrégiben felvette a „Beer to go” nevet. Szegeden a „Sörök háza”, Békéscsabán a „Kupak”. (Itt sokkolóan barátságtalan a kiszolgálás, legutóbb a kiszolgáló harmadszorra fogadta csak köszönésemet, miközben senki nem volt az üzletben s tekintetünk is találkozott. Akkor a már megnyomott „mondom, kezicsókolomra” azt felelte, sugalmazva – hamisan – hogy már köszönt, hogy „mondom, sziasztok”. A húszas éveink elejét taposó hölgy a negyven és ötven közötti vendégeknek.)



Az utóbbi időben mintha változott volna egy kicsit a helyzet. Egyre-másra jelennek meg nagyobb városokban olyan kocsmák és üzletek, melyek kézműves vagy a valóságot inkább leíró nevén kisüzemi sört tartanak. Temesváron a Reciproc, Aradon a Vegán (itt csak Bernard van, de azt is érdemes megbecsülni), Kolozsváron többek között a Klausen, a Flying Circus, a Bruno és a Jaxx. Érdemes kiemelni az Abbey Road nevű éttermet is, melynek a sörlapja helyi szinten párját ritkító, a fősodratú multi-sörök mellett vannak szép számmal német privát, a gigavállalatok által meg nem vásárolt főzdék és kézművesnek mondott tételek is, melyek közül leginkább a Bernardot és a Primatort emelném ki. Nem kis szó ez manapság, amikor már Krusovicét sem ihat az öntudatos magyar, mert azt is megvette a mifelénk okkal népszerűtlen Heineken. 



Erdély fővárosában egyébként egyes italszaküzletek is tartanak kifejezetten jó söröket, a Liquor store-ban a minap szinte a teljes román és erdélyi sörpalettát szemügyre vehettem, vásároltam is belőlük. Egyelőre csak a Ground Zero nevű bukaresti főzde American Red Ale-je került csapra, mely egyébként kiválónak bizonyult. De ott volt a polcon a ferencfalvi Sara, a temesvári Terapia, a téma iránt érdeklődők által már országszerte ismert Zaganu és Sikaru. Jól hangzik, mint márkanév az itt szintén kapható Hophead is (komlófej), az e bejegyzés tiszteletére megbontott India Pale Ale sörük szépen hozta a formáját, a maga kifejezett, határozott illatával (melyben a trópusi gyümölcsök keverednek a mezők virágaival) és közepes testességével, nem eltúlzott, de karakteres keserűségével (IBU 53).  S bár még meg sem indult a cég, de már ott van az üzlet polcán a „Bere á la Cluj” két söre. Az új főzdét három magyar ember, Vigh  Ferencz, Tankó György és Dezső Péter alapította, egyelőre két sört főztek le az Etyeki Sörmanufaktúránál bérfőzésben, egy világos és egy fekete ale-t.



Egyszóval Kolozsvárról legalábbis nem kell már Magyarországra utazzunk, ha minőségi sört akarunk inni, ott van a város központjában a bor és tömény szempontjából sem elhanyagolható Liquor Store, ahol magyarországi áraknak megfelelő 8-10 lejért igen szép választékból válogathatunk.

Dorozsmai Endre  
Impresszum