Alternative content

Get Adobe Flash player

Nem könnyű megfogalmazni, hogy milyen is egy igazi csárdaépület. Hiszen akadnak rusztikus, nádtetős csárdák éppúgy, mint az egykori nemesi kúriákra emlékeztető csárdaépületek, de nem ritka az olyan csárda sem, mely hoz valamit a második világháború utáni korszak építészetéből. Mégis szükségtelen elolvasni a feliratot, hogy „Kígyósi csárda”, „Kondorosi csárda” vagy „Akasztói halascsárda”, ahhoz, hogy beazonosítsuk a vendéglátóipari egység műfaját.



Lassan így állunk a kézműves sörözők jó részével és az újhullámos cukrászdákkal is. A minap Gyöngyösön járva ránéztem a Kolorbárra, melynek portálja szerény, cicomamentes, mégis a betűformák, a stílus azt sugallta, hogy itt kézműves sört adnak. És lőn.

Hasonló élményem volt a minap Kézdivásárhelyen, ahol egy régi jóbarátommal portyáztunk s az egyik kanyarban egy rendkívül hangulatos teraszra és az embert egyből megnyerő cégtáblára, cukrászda-kapura bukkantunk (Wesselényi Miklós u. 1.). Kétségem nem volt, hogy az egyik első fecskével van dolgunk, hogy az „újhullámosnak” nevezett igényes kézműves cukrászdák trendje végre elérte Székelyföldet. Nem tévedtem. Mint megtudtuk, a vasárnap este a pult mögött álló tulajdonosoktól, az üzletet Csiszár Szabolcs és neje, Melinda vezeti. 



Némi itthoni világhálós nyomozás után az is megtudtam, hogy 2014 márciusában mutatkoztak be a sepsiszentgyörgyi Esküvő-expon. Ahogy a Facebook oldalukat nézzük, úgy tűnik, ma is a fő profil az igényes esküvői torták készítése. 

„Kizárólag minőségi termékeket használunk süteményeinkhez, valódi gyümölcsöt, magas kakaótartalmú belga csokoládét, vajat, állati eredetű tejszínt. Sok a gyerektorta-rendelésünk, ez esetben is figyelünk arra, hogy minőséget javító porokat, aromákat egyáltalán ne használjunk. Úgy készülnek a desszertek, mintha otthon, magunknak alkotnánk, ezért a legnagyobb elégtétel számunkra a visszatérő megrendelő. Minden egyes darab szeretettel, szívvel készül” – olvasható a Csiszár Melinda által az egyik helyi napilapnak adott, az indulás évében készített interjúban. Dicséretes hozzáállás: nem a haszonkulcs az első, hanem a minőség.   

A jelenlegi főhadiszállást Kézdivásárhely történelmi levegőjű utcácskájában június óta bérlik. Az igényesség már abból is rögtön kitetszik, hogy nem tartanak semmiféle ipari üdítőt, annál inkább limonádét (azt citromból készítik, s nem aromásított szirupból, mint Budapesten a legtöbb helyen), frissen facsart narancslevet, ásványvizet. Ha már az italoknál vagyunk, említsük meg, hogy kevés sört tartanak (cukrászdában nem is kell sörszaküzletbe illő választék), de az mind jó minőségű, a sokak által ismert Leffe mellett van Affligem és Monteith’s Southern Pale Ale. Ezt ki is használtuk, elvégre sörtúrára indultunk. Megtudtuk a tulajtól, hogy gondolkodik azon, hogy a jövőben minőségi magyar borral és pálinkával is bővítse az italkínálatot. A sörök ára barátságos, 9-10 lejbe kerülnek az említett nedűk, ami persze nem kevés, ha az űrtartalmat nézzük, de ha a minőséget és a kiskereskedelmi polci árat, akkor bizony levonhatjuk a következtetést, hogy igencsak barátságos árréssel dolgoznak itt. 



A sütik közül kóstoltunk szépen tálalt tiramisut, remek citromos macaront és többféle jó ízű, különleges fagylaltot. Mind a sütiket, mind a fagylaltokat maguk készítik. „Cafe del mar” stílusú zene szól a háttérben, a kommunikatív, barátságos tulajdonos rá is keresett érdeklődésünkre az interneten, hogy pontosan mi is az. Hiába na, jómagam közel az ötödik x-hez nem vagyok tisztában a „trendi” zenei irányzatokkal, s alapból ellenszenvezem velük. Ez a sajátos, eklektikus zene nem volt fülsértő. Bár jazzt vagy francia sanzont inkább el tudnék képzelni ebben az ékszerdobozszerű, francia stílusú, szeretnivaló cukrászdában. A beltér, amit a tulaj a feleségével rendezett be, olyan marasztaló, otthonos, kedélyes, kidolgozott, hogy azt szavakkal nehéz kifejezni, látni kell. A fotók talán visszaadnak valamit ebből az egyedi hangulatból, aminek eredménye, hogy az ember el sem ment innen s már visszavágyik. 

Annyi biztos, hogy midőn a jövőben az eddigiekhez hasonlóan évente kétszer-háromszor megfordulunk a gyermekekkel a céhes városban, ide mindig el fogunk zarándokolni.

Fotógaléria: Süti Éden

Dorozsmai Endre      

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum