Alternative content

Get Adobe Flash player

„Jó bornak nem kell cégér” – tartja a mondás. Lehet, hogy valaha igaz is volt e tézis, de mára biztosan állítható, hogy leszámítva néhány egészen különleges esetet (melyek többnyire azért különlegesek, mert az illető borásznak nem egzisztenciális kényszer a borát eladni vagy egyáltalában el sem adja, mint a „bortáltos” Kaló Imre), a bornak bizony kell a hírverés, a népszerűsítés, fontos a márkanév, mai kifejezéssel a jól felépített „brand”.



A legjobb példa erre Mór legizgalmasabb borászata, amit Miklós Csaba, azaz „miklóscsabi” vezet. Nem mellesleg ő tartotta két évvel ezelőtt az EMI tábor történetének egyik legnagyobb sikert arató borkóstolóját. 

Merthogy nemcsak jó borokat készít, nem csak egy sikeres imázst talált ki a borok köré, de Csabi kiváló kommunikátor is. Titka nagyon egyszerű: az őszinte, közvetlen, hiteles szó. Ami a mai világban ritka, viszont nagy az igény rá. Nem véletlenül. Úgy kell az őszinte, hiteles szó az embereknek, mint a tiszta levegő, ma, amikor ömlik ránk a hazug reklám a médiából az ultra-hatékony mosóporról, (nagy az „ingerencia” bennem, hogy a mondatot a Tankcsapda szövegével folytassam, de ellenállok a csábításnak, aki nem ismeri a dalszöveget, elolvashatja ITT) ami képtelen kiszedni egy vörösbor- vagy egy halászléfoltot, a gőzölgő finom húslevesről,  ami nátrium-glutamátos porból készül és attól „marha”-húsleves, hogy van benne fél százalék faggyú… s a példák vég nélkül sorolhatóak.  

A Csabi által felépített pince-imázs úgy tud humoros, kedves, megnyerő lenni, hogy nem gagyi, nem jópofáskodó, nem erőltetett. Érzékeny egyensúly ez, de valahogy Csabinak mindig összejön a jóizlés határán belül maradni. Úgy képes a kereskedelmi média által is felkarolt sztárborász lenni, hogy mentes minden sztárallűrtől, nem adja el a lelkét, megőrzi közösségi elhivatottságát. Rendszeresen jár Erdélyben, megfordult a Partium Bánság és Székelyföld bő féltucat városában, hogy bemutassa a móri talaj üzenetét az ott élő magyaroknak, hogy elmondja: jó dolog borásznak lenni ma Magyarországon, hogy elmesélje mennyire fontos a családi összetartás s hogy az ő családjuk minden tagja miképpen találja meg a helyét ezen a 3,5 hektáros mintabirtokon.



Csabi mindemellett virágkereskedelemmel is foglalkozik. Szaküzlete van „Wines and roses” néven, ahol többek között fair trade rózsákat forgalmaz a saját borain kívül, szakértője továbbá a DiVino nevű csúcsborozónak, mely annyira jól ki van találva, hogy még a michelin kalauzba is bekerült. Ami nagy szó, hiszen e kalauz a csúcséttermekre szakosodott és nem borbárokra. 

Nem véletlen ez az egymásra találás, a DiVino és Miklós Csabi lényegében ugyanazt üzeni: a bor lehet értékhordozó divat, lehet pozitív trend, bort inni egyszerre egészséges és „szexi”. Márpedig hadd ne magyarázzam mennyire fontos lenne, hogy a fiatalok ne energiaitalokkal dobják fel a hangulatukat, hanem jó magyar borral. S ezt szerencsére egyre többen látják így az érintettek közül is, elég csak a Bazilika fel sétálni estefelé, amikor tán be sem férne a festői Szent István téren gyönyörű Spiegelau poharakból bort kortyoló összes fiatal a DiVino egyébként tágas belterébe.

Mi mással fejezhetném be ezt a kis eszmefuttatást, mint azzal, hogy Miklós Csabi pincéje a legjobb célpontok egyik a borturistáknak, mindössze 80 kilométerre van Budapesttől, az út jelentős része autópályán tehető meg. E sorok írója is itt találkozott először a borásszal és boraival hét esztendeje. Bár van a pincének egy állandó nyitva tartású fröccs-terasza, érdemes előre bejelentkezni és igénybe venni a borász személyes prezentációját, ha lehet, ültetvény és pincelátogatással együtt.

Fotógaléria itt.

Dorozsmai Endre  

Címkék: Móe, bor

Szükséges flash lejátszó telepítése

Get Adobe Flash player

Impresszum