Magyarul kért perecet egy nagyváradi péksüteményeket árusító boltban egy kétgyermekes családanya, de a perecek helyett csak megalázó kioktatás és ordibálás jutott neki. Az éppen a magyar nemzeti ünnep napján történt esetről az erdon.ro számolt be.
Nagyváradon az elmúlt időkben sajnos szinte minden évre jutott egy hasonló, napvilágra került eset. A tolerancia városaként emlegetett településen volt már példa arra, hogy egy boltból konkrétan kidobtak valakit, mert magyarul szólalt meg, gyógyszertárban idős magyar nőt nem szolgáltak ki ugyancsak magyar nemzetisége, illetve anyanyelve miatt, de a városi gyerekkórházban is aláztak meg már magyar családot azért, mert a szülő magyarul szólt beteg gyermekéhez.
Szent László egykori városában jól láthatóan van egy réteg, amely képtelen megbékélni azzal, hogy a várost mai napig nagy lélekszámú magyar közösség lakja, ráadásul a város – természetes módon – elsőrendű célpontja a magyarországi turistáknak. A városba a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években betelepített román tömegek egy része, és már itt született utódaik képtelenek túllépni a telepesek szokásos frusztrációján, és a „későn jöttek” kisebbrendűségi érzését hangos, vagy éppen burkolt magyarellenességgel próbálják kompenzálni.
Ennél már csak az a rosszabb, hogy a magyar érdekvédelmet magának tulajdonító párt az ilyen hétköznapi eseteket azzal intézi el, hogy ne menjünk olyan helyre, ahol magyarságunk miatt nem szolgálnak ki, vagy más megaláztatásnak vagyunk kitéve. Ennek még lenne is értelme egy öntudatos, komoly bojkott keretein belül, de itt inkább a tájba simulás, a „merjünk kicsik lenni” elv érvényesüléséről van szó. Persze ezek után aki helyi magyarként kicsit is ad magára, soha többet nem vesz semmit a Petru nevet viselő cégtől (legalább is egy nyilvános bocsánatkérésig), de az ehhez hasonló esetek megelőzéséhez ennél sokkal többre lenne szükség …
Barta Béla
