A jogállamiság egyik pillére a tulajdonjog és a magántulajdon tiszteletben tartása. A napokban a nagyváradi törvényszék, másodfokon született jogerős döntése alapján, a Nagyvárad Olaszi Plébánia Szent László Menedékház Kápolnájának filiája elveszítette a jelenleg a Szacsvay Imre Általános Iskolának otthont adó ingatlanegyüttesért folytatott pert. Ezzel az ingatlan román állami tulajdonban marad, melynek kezelési jogát a nagyváradi önkormányzat gyakorolhatja.
A döntés annak ellenére született, hogy a helyzet a napnál is világosabb, hiszen az épületben egykor működő Szent László Koldusápoló és Fiúgyermek Menedékházat Winkler József püspök kezdeményezésére és 10 ezer koronányi támogatásával 1886-ban hozták létre, és azt a vincés nővérek működtették, tehát vitathatatlanul egyházi tulajdonról beszélhetünk. Az már csak a szokásos romániai jogi zavarkeltés része, hogy a 2015-ben indult perben a bíró nem ismerte el a jogutódlás tényét.
Az újabb magyar közösségi tulajdonvesztés része a Románia uniós taggá válásával megfeneklett egykori, egyházi- és magánvagyonok visszaszolgáltatása körül általánossá lett, bírósági visszaéléssorozatnak. Újabban már nem csak az épp zajló pereket veszítjük el, de a burkolt visszaállamosítás jegyében a már visszaszolgáltatott vagyonok sincsenek biztonságban. Elég, ha csak a legutóbbi esetre gondolunk, amikor idén nyáron Maros megyében a Bánffy családtól másodjára is elvettek több mint 10 ezer hektár erdőt.
Nagyvárad esetében sem beszélhetünk egyedi történésről: nemrég a magyar vezetésű Bihar Megyei Tanács vette el – peres úton – a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségtől a már korábban visszaítélt pénzügyi palota impozáns Fő utcai épületét, mely a belváros szégyenfoltjaként, azóta is ebek harmincadjára jutva, romos állapotban várja jobb sorsát. Ugyanakkor a megye vezetése a Nagyváradi Filharmónia értékes belvárosi épülete kapcsán is folytatja az egyház ellen zajló pert.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Romániáról tehát ismét bebizonyosodott, hogy nem jogállam, továbbá az is tény, hogy az Európai Unió tétlen cinkossággal von vállat afelett, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága Romániával szemben indítja a legtöbb peres eljárást, és éppen a jelenlegihez hasonló visszaszolgáltatási visszaélések kapcsán. A magyarság jogfosztásának kérdésében ez esetben sem mérnek egyforma mércével.
Az eset egyetlen pozitívuma, hogy az elveszített ingatlanban magyar nyelvű általános iskola működik, és a tulajdonjog reánk nézve kedvezőtlen véglegesítését követően, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnökének, Zatykó Gyula polgármesteri tanácsadónak a közbenjárásával, valamint a szülői nyomásgyakorlás eredményeként, a város önkormányzata felújíttatja az épület életveszélyessé vált homlokzatát és az iskola udvarának szilárdburkolatát is elkészítteti.
Ezzel a centenáriuminak nevezett év zűrzavaros viszonyai, és az egyre inkább ellenséges román állami környezet dacára is sikerült tennünk egy újabb lépést annak érdekében, hogy a nyilvánvalóan magyarellenes bírósági jogtiprások ellenére, eredményeket is fel tudjunk mutatni.
Az Erdélyi Magyar Néppárt nagyváradi szervezete
