Olvasni, román ismerősöknek megmagyarázni, hogy miért nem ünnep december elseje. Szávay István és Ungár Péter ezt tenné ünneplés helyett, ha erdélyi magyar lenne.
Az Azonnali.hu által rendezett kolozsvári vitaesten Szávay István, a Jobbik nemzetpolitikai kabinetjének vezetője, illetve Ungár Péter, az LPM elnökségi tagja osztotta meg véleményét arról a kérdéskörről, hogy ünnep-e december elseje. A vita egyoldalúnak bizonyult, mindkét politikus a legérthetőbb módon adta az érdeklődök tudtára, hogy sem magyarországi, sem pedig erdélyi magyarként nem élnék meg soha ünnepként a modern Románia százéves fennállását.
A Blériot kolozsvári kávézóban péntek délután megrendezett eseményre magyarországi ellenzéki pártok markáns képviselői kaptak meghívást, mégis – mint kiderült –, csak a Jobbik és az LMP számára volt fontos a részvétel: mindkét, a nemzetpolitika iránt érzékeny párt képviselője egyetértett abban, hogy részvételük természetes, míg a többi párt távolmaradása nem véletlen.
A következetesen (külhoni) magyarellenes politikát is folytató Demokratikus Koalíció távolmaradása volt a legegyértelműbb, igaz, nem is hiányoztak senkinek, sem Szávay, sem pedig Ungár nem csinált belőle titkot, hogy mit gondolnak a gyurcsányista pártról, annak megosztó, a magyarságot bomlasztó politikájáról.
És paradox módon a magyarság megosztottsága lett a beszélgetés visszatérő, már-már főtémája. Habár ünnep a románoknak – ha még visszás is – december 1., nem megkerülhető kérdés, hogy a magyarság hogyan viszonyul hozzá; ki-ki magába roskadva éli-e meg, vagy egy emberként tiltakozva, hangoztatja a gyulafehérvári ígéretek helyetti százéves elnyomást és kiszipolyozást.
Jobban értettek a diplomáciához a románok mint a magyarok?
Talán meglepetés, talán nem, de úgy Szávay mint Ungár – ugyan másmilyen világnézeti megközelítésből kiindulva – jutott ugyanarra a következtetésre: a mindenkori román diplomácia az elmúlt száz évben jobban teljesített a magyarnál; hatékonyabban a világ tudtára adta, hogy mit akar, és ennek a célnak az érdekében az eszközök közül sem válogatott. A történész-politológus végzettségű Szávay felemlegette, hogyan tálalták az erdélyi románok a külvilág elé vélt vagy valós sérelmeiket, sőt, más, a Magyar Királyság területén élő nemzetiségekkel hogyan működtek együtt ennek demonstrálására.
A cél szentesíti az eszközt, a bukaresti politikum ezt a machiavellista nézetet teljes egészében magáévá tette, de Magyarország, az erdélyi magyarság hogyan védekezhet, hogyan védekezett? – tevődik fel a kérdés. Románia minden bajával együtt másmilyen diplomáciát folytat, mint Magyarország.
Erre jó példa a Sargentini-jelentés szavazásakor tanúsított magatartása, vélték a meghívottak: Románia a belpolitikai válságai ellenére, egyben külpolitikai céljainak elérése érdekében, ha kell árulással is, de a győztesek, a jó tanulók oldalán próbál szerepelni, míg Magyarország konfrontatív politikát folytat, melynek következménye, hogy a külhoni magyarság, jelenleg leginkább a kárpátaljai magyarság jogfosztottsága, üldöztetése, süket fülekre talál, elvész a nagypolitika sodrában.
Kötelesek a románok autonómiát adni?
Szávay arra a vitavezetői felvetésre reagálva, miszerint az erdélyi románok ígértek autonómiát a magyaroknak, elmondta: a gyulafehérvári nyilatkozat az erdélyi románok ígéreteit tartalmazta, azokét, akiket Bukarest nagyon is hamar átvert. Habár a bukaresti elit december elsejét tette meg a nagy egyesülés ünnepének, semmilyen formában sem tartotta érvényesnek az erdélyi románok ígéretét, következésképpen az erdélyi románokat ugyanúgy átverték, mint a szülőföldjükből máról-holnapra kiforgatott magyarságot.
Kormánykritikus hangnemet megütve felmerült, hogy a mindenkori magyar külügy – jelenleg is az ún. jószomszédi viszonyban érdekelt lévén – sohasem támasztotta az autonómia, az erdélyi magyarság boldogulásának igényét feltételként a román érdekek teljesülésével szemben (mint ahogy azt Szerbia EU-s csatlakozásával szemben sem teszi).
Sőt, ilyesmivel ma sem próbálkozik, pénzzel, támogatásokkal próbálja szőnyeg alá seperni a problémát (abban mind Szávay, mind Ungár egyetértett, hogy a támogatás szükséges, sőt, pótolhatatlan, habár jelenlegi formájában gúzsba köti, Budapesthez láncolja az erdélyi politikumot). Románia és Magyarország másképp látja jövőjét, de a túlzottan gyakran egyoldalú együttműködés oltárán nem lehet feláldozni az erdélyi magyarságot.
Nem mozdulnának ki otthonról
Mit tennének, ha erdélyi magyarok lennének, most, december elsején? – szögezték a kérdést a két magyarországi politikusnak. A kérdésre először válaszoló Ungár otthon maradna, talán Lucian Boia román történész egyik magyar nyelven is kiadott könyvét olvasná. Szávay ezzel szemben a közösségi oldalán tenne közzé kétnyelvű üzenetet, melyben megmagyarázná román ismerőseinek is: az, ami a románoknak most ünnep, az számára és az erdélyi magyarság számára nem ünnep, ezt pedig tudomásul kell venni. Ahogy március 15. sem ünnep a románnak, bár – tette hozzá Szávay – jogosan lehetne az, hiszen szabadságjogokat nyert a magyar forradalom által, úgy az erdélyi magyarságnak sem lehet ünnep december 1.
Varga Tímea Beáta
