Amint azt olvashattuk erdélyi úton vett részt két magyarországi baloldali politikus. Mint elmondták tanulni jöttek, az RMDSZ kompromisszumkész, „apró lépések politikáját” megismerni. Mondtak ők még persze sok mást is, olyasmit amit az erdélyi magyar emberek jelentős része hallani szeret: nem vennék el az állampolgárságot és a szavazati jogot, támogatják az autonómiát, és ehhez hasonlók.
Ahhoz hozzászokhattunk, hogy a magyarországi baloldal először megtagadja a határokon túlra rekedt magyarokat, beléjük rúg ahol csak teheti, majd eljönnek és szépeket mondanak jogokról, nemzetről, európaiságról, összetartozásról. Ennek megfelelően azt sem hisszük el, ha kérdeznek. Ebben persze kivétel az aki meghívta, és fogadta őket (az RMDSZ szabadelvűi) és az is aki egy asztalhoz ülve velük kioktatta a világot abból, ki számít elfogadhatónak (szerintük) az erdélyi magyarság szemében. Ez a két ember Kelemen Hunor és Markó Béla. Bár egyáltalán nem biztos, hogy ez két ember.
Álljon itt két idézet tőlük. Kelemen Hunor ezt mondta: „Aki velünk találkozni akar és kíváncsi a véleményünkre, azzal mi találkozunk. Ez a magyarországi politikai pártokra kettő kivételével érvényes: sem a Jobbikkal, sem a Demokratikus Koalícióval nem tartunk fent intézményes kapcsolatot, és ezt nem is tartom ebben a pillanatban lehetségesnek”.
Markó Béla pedig így nyilatkozott: . Nekünk a teljes magyarországi politikai élettel és minden demokratikus párttal minél szorosabb kapcsolatot kell kiépítenünk, hiszen minél teljesebb támogatás kell ahhoz, hogy a saját dolgainkban előrehaladhassunk” – hangsúlyozta a találkozót követően az RMDSZ volt elnöke.
Néhány dolog azonnal világossá vált ezekből a megnyilvánulásokból: Az RMDSZ számára a magyarországi baloldallal ápolt korábbi szoros kapcsolatuk most éppen kínos, hiszen a „szövetség” teljes mellszélességgel beállt a Fidesz mellé a most következő magyarországi választások kapcsán. Nem is igazán tehetne mást, hiszen a pénz, paripa, és választási támogatás Budapestről érkezett, érkezik. Rövidebben és durvábban fogalmazók szerint a Fidesz megvette kilóra az RMDSZ-t. Ezzel szemben a magyarországi baloldal jelen pillanatban semmit nem tud nyújtani az „érdekvédelemnek” még ha az elvtársi közös emlékek oly szépek is.
Külön bekezdést érdemel, hogy az RMDSZ nem óhajt semmilyen kapcsolatot a jelen pillanatban legerősebb (és kormányváltásra készülő) magyarországi ellenzéki párttal, a Jobbikkal. Az csak a naivakat lepheti meg, hogy éppen attól a párttól zárkózik el mereven a „szövetség” amely megalakulása óta nem csupán következetesen kiállt az elszakított magyarság kollektív jogai mellett, és nem csupán a magyar állampolgárság megadásának kezdeményezője volt (nem, nem a Fidesz volt az), hanem vezetői közül többet ki is tiltottak Romániából, éppen az erdélyi magyarok melletti markáns kiállás miatt. Egy normális világban, az RMDSZ éppen azzal a párttal kéne a legjobb kapcsolatot ápolja, amely minden körülmények között támogatta és támogatja az erdélyi (és általában a határon túli) magyarság megmaradását. Ehhez képest az RMDSZ elnöke szocialistákkal vacsorázik és kirekeszti a Jobbikot, volt elnöke pedig vidáman elbarátkozgatott Gyurcsány Ferenccel, most pedig megmondaná melyek a demokratikus pártok Magyarországon, és közben van képe konszenzusról beszélni. Mi pedig levonhatjuk a következtetést: Köszönjük, ezt a fajta demokráciát és az ilyen konszenzust jól ismerjük 1989 előttről, és nem kérünk belőle.
Barta Béla
