Nemrég robbant a hír, miszerint az erdélyiek körében is igen népszerű, mítoszromboló történész együttműködött volna a Szekuritátéval. Megpróbáltuk kontextusba helyezni az ügyet.
A nemrégiben nyilvánosságra hozott információk szerint Lucian Boia is szerepel a Szekuritáte Külföldi Hírszerzési Részlege (DIE, későbbi nevén Külföldi Hírszerzési Központ – CIE) együttműködőinek listáján. Lucian Boia listán való szereplésén túl sokan azt tartják különösen gyanúsnak, hogy a felsorolásnak pont az a része nem került bele abba a szigorúan titkos dossziéba, amelyet a külföldi hírszerzés utóda, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) átadott a Szekuritáte Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnak (CNSAS), amelyen a történész neve is szerepelt – írja a România Liberă az Evenimentul Istoric magazinra hivatkozva. A lista, amelyen a “szekuritáte brigádosai”-nak nevezett személyek szerepeltek a Csoport a Társadalmi Párbeszédért (GDS) által kiadott Revista 22-ben látott napvilágot még a tavaly.
A listán olyan személyek szerepelnek, akikről valószínűsíthető, hogy valamilyen módon együttműködtek az UM 0225-nek nevezett “emigráns-ellenes” egységgel. Akkor az keltett nagy felháborodást, hogy a listán szerepelt Ioan Aurel Popnak, a BBTE rektorának a neve is, akit éppen a Román Akadémia elnökének készültek megválasztani. Azonban ennek a felsorolásnak akkor hiányzott a második oldala, amelyen több, A és B betűvel kezdődő név szerepel.
A lista története
A hiányzó második oldalt még 2015-ben igényelte a CNSAS irányításáért felelős kollégium a külföldi hírszerzés új vezetésétől, amelyet akkor ők át is adtak a hivatalnak. Az Evenimentul Istoric magazin – amely a kormányellenes Evenimentul Zilei mellékleteként jelenik meg -, feltételezése szerint a mulasztás nem volt véletlen, hiszen a SIE-t akkor igazgató Mihai Răzvan Ungureanu – aki maga is történész végzettségű – közel állt a GDS-hez: alig 24 évesen, 1992-ben kapta meg a Revista 22 országos díját. A magazin azt a benyomást próbálta kelteni, hogy Lucian Boia, a Humanitas kiadó sztártörténészeként szintén kötődik a GDS-hez, lévén a kiadó igazgatója az a Gabriel Liiceanu, aki a szervezet alapító tagja. Az Evenimentul Istoric azzal vádolja tehát a Revista 22-t, hogy az szándékosan hagyta ki Lucian Boia nevét, hogy aztán befeketíthesse Ioan Aurel Popot az akadémiai választások küszöbén.
Ioan Aurel Pop az ellene felhozott vádakkal szemben azzal védekezett, hogy a listán a neve mellett ott szerepel egy nagy „NEM” („NU”), illetve hogy a kommunista időkben egyszer sem járt Nyugaton, ellentétben Boiával, aki rendszeresen ingázott otthona és a nyugati országok között.
A Revista 22 szóban forgó cikkét jegyző Mădălin Hodor a CNSAS kutatójaként még 2015-ben archiválta és leltározta fel a “brigádosok” listáját tartalmazó dokumentumot, amikor az bekerült a CNSAS levéltárába. Az Evenimentul Istoric szerint többek között azért is vártak 2018-ig a nagy leleplezéssel, hogy ne hozzák kínos helyzetbe a listán szintén szereplő Zoe Petrescut, Emil Constantinescu volt államelnök legfőbb tanácsadóját, aki a magazin szerint Constantinescu elnöksége alatt az ország “tényleges vezetője” volt. Ennek némiképp ellentmond a tény, hogy Petrescu 2017-ben hunyt el és hogy a listát nyilvánosságra hozó Hodort tettéért meghurcolta a CNSAS kollégiuma: fizetésmegvonásban részesítették és megvonták tőle a kutatási akkreditációját is.
Ugyancsak Lucian Boia ellen szól Catherine Durandin francia történész visszaemlékezése is, amelynek Boiára vonatkozó részeit a Cotidianul szerint Andrei Pleșunak, a történész barátjának a kérésére nem volt hajlandó lehozni az Adevărul. A visszaemlékezés szerint 1980-ban, amikor Durandin Romániába járt kutatni, Lucian Boiát jelölték ki mellé, mint segítőt. Ám szerinte Boia segítőkészsége túllépte az udvariasság határait: Durandin úgy emlékszik rá, hogy a történész minden lépésére figyelt, ellenőrizte, hogy kivel beszél és hogy merre jár. Ezek alapján Durandin azt feltételezte, hogy Boiát a hatóságok állították rá. Ha az nem lenne elég, az egykor szebb napokat is látott România Liberă, Boia orra alá dörgölte a rendszerváltozás előtt született műveit is, amelyek tendenciózus, a kor történelmi elvárásainak megfelelő írások, annak ellenére, hogy Boia a rendszerváltás után markáns antikommunistaként lépett fel. Mindez persze nem jelent semmit, hiszen bárki szabadon megváltoztathatja nézetrendszerét az idő múlásával.
Vétkesnek tekinthető-e Boia?
Ennek kiderítésére idézzük ide Germina Nagăț a Revista 22-nek adott interjúját, amelyet az EuroCom fordított le magyarra. Nagăț a CNSAS Vizsgálati Igazgatóságának vezetője és mint ilyen, a listát nyilvánosságra hozó Mădălin Hodor felettese.
Nagăț elmondta, hogy a lista egy összefoglaló a Szekuritáte igazgatóságának részére, amelyet Aristotel Stamatoiu, a Szekuritáte utolsó vezetőjének kérésére állította össze a CIE, tehát eredeti dokumentumnak tekinthető.
Nagăț ugyanakkor hangsúlyozta, hogy “a lista csak egy elem, amelyből elindíthatsz egy vizsgálatot, nem mond el egy teljes történetet, nem bizonyítja, hogy mennyire volt komoly vagy súlyos egy bizonyos személy kapcsolata a Szekuritátéval.” Szerinte ez semmi esetre sem elég ahhoz, hogy valakiről ki lehessen mondani, hogy a törvény értelmében együttműködő volt és ezért a bíróság elé sem lehet vinni.
A Vizsgálati Igazgatóság vezetője arról is beszélt, hogy
fontos figyelni arra is, hogy kit nevez a Szekuritáte “forrás”-nak, hiszen bárki lehetett forrás, ha a titkosszolgálat úgy akarta:
“akár úgy, hogy együttműködési megállapodás alapján információkat kértek tőled, akár úgy, hogy a szekus meglátogatott az irodádban és hivatalos minőségében elbeszélgetett veled, számukra csak az információ megszerzése számított.”
Nagăț beszélt arról is, hogy ellentétben más országok gyakorlataival, Romániában minden esetet egyénileg vizsgálnak meg, ami miatt úgy tűnhet, hogy nagyon lassú az eljárási folyamat, de véleménye szerint csak az eseti elemzés lehet teljes, hiszen “egyesek vizsgálat alatt beszéltek, másokat zsarolásra, egyesek önként, másokat megfizettek, egyesekkel olyan emberek kerültek kapcsolatba, akikről nem tudták, hogy rezidensek vagy tisztek és így tovább”. Az sem mellékes körülmény az igazgató szerint, hogy a CIE-akták nagyrészt tisztek által összeállított dokumentumokat tartalmaznak, a külföldi hírszerzés forrásai nem nagyon írtak, vagy csak nagyon ritkán. Elmondása szerint ezért nehezebb CIE-forrásokat az összes formális, különösen az Alkotmánybíróság által 2012-ben bevezetett kritériumokat betartva leleplezni. Ezen túl még létezik egy bírósági döntés is, amely drasztikusan korlátozza a tisztek által összeállított dokumentumok bizonyítékként való felhasználhatóságát az együttműködői minőség megállapításához. De Nagăț szerint ez még sem lehetetlen, mert, ha nem is feltétlenül bírósági eljárásban, de egy olyan igazolás preambulumában, amely részletesen elmeséli a források kapcsolatát a Szekuritátéval, van erre mód. Sőt, az igazgató szerint, ritkán jutott el valaki egyből a CIE-forrási „rangig”, sokaknak a belföldi egységeknél is van előtörténetük.
A témával kapcsolatban megkérdezték Főcze János, aki az egri Esterházy Károly Egyetem történész doktorandusza. Főcze véleménye szerint egy jól időzített lejárató akcióval állunk szemben, de ennek ellenére Boia nyolcvanas évekbeli nemzetközi szereplése feltételezhetően nem volt lehetséges valamiféle titkosszolgálati kapcsolat nélkül. Főcze is osztja Nagăț véleményét, egyetlen listából szerinte sem lehet semmire sem következtetni és ilyen formán az ártatlanság vélelme Ioan Aurel Popot is megilleti.
Főcze véleménye szerint önmagában a listán való szereplés egyikőjük munkáját sem nullázza le. Azonban a két történész hazai megítéléséhez Főcze meglátásában hozzáadódik egy “metadimenzió” is: mindkettőjük esetében vannak, akik “ügynöknek” tartják őket. Popot azért, mert a ’80 évek nacionalista történetírását viszi tovább, Boiát pedig azért, mert könyvét Soros György “adta ki”, ezért bizonyos körök számára globalistának, egy új Mihail Rollernek számít, és mint ilyen, ügynök ő is, aki arra törekszik, hogy megfossza a románokat saját identitásuktól.
[Forrás: Transindex]
