Akik nyomon követik az RMDSZ rövid idő alatt lezavart ideológiai pálfordulását, joggal aggódhatnak amiatt, hogy a tulipános versenypárt vezetőinek sikerült megvezetnie a magyar kormány képviselőit, pártjuk hirtelen nemzetivé válása tekintetében. A jelek szerint az RMDSZ-nek egyáltalán nem kell megerőltetnie magát ahhoz, hogy az EU tekintélyével is megspékelt kampánytámogatást kapjon az EP választások előtt, ismert fideszes politikustól.
Nehéz ugyanis másnak minősíteni Navracsics Tibor erdélyi látogatását, mint az EP-választások előtt kampányüzemmódba kapcsoló RMDSZ jelöltjei melletti egyértelmű korteskedésnek. A „szövetség” döntéshozói úgy vélhették, Navracsics meghívásával két legyet üthetnek egy csapásra, hiszen személyében egy tekintélyes EU-politikus – egészen pontosan az az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa – ugyanakkor a Fidesz egyik alapembere, volt külügyminiszter látogat(ott) el Erdélybe az RMDSZ meghívására.
Persze nekünk, hétköznapi magyaroknak, akik lassan három évtizede várjuk, hogy valamilyen előrelépés legyen ügyeinkben – autonómia, oktatásügy, ellopott ingatlanjaink visszaszolgáltatása – minden ilyen látogatás annyit ér, amennyi pozitív fejlemény jár a nyomában a fent említett ügyekben. Nos, Navracsics látogatásával kapcsolatban nyugodtan kijelenthetjük, hogy nulla azaz semmi pozitívuma nem volt közösségi céljaink tekintetében, ha csak azt nem számítjuk a fontos célkitűzéseink közé, hogy Hegedűs Csillának vagy Vincze Lórántnak jól fizető, kényelmes brüsszeli munkahelye legyen.
Az is egy jó kérdés lehet, hogy a sokat hangoztatott néppárti értékek – kereszténység, nemzeti érzés, a hagyományos családok védelme – mennyire hangsúlyosan és hitelesen jelenhetnek meg Brüsszelbe igyekvő tulipánosaink értékrendjében? Mennyire hiteles az ezen értékekre hivatkozás olyanok szájából, akik nem álltak ki egyértelműen a családok védelméről szóló népszavazás mellett, sőt úgy „mozgósítottak”, hogy a magyarok szavazási kedve volt a legalacsonyabb egész Romániában, az ebben az egyébként kardinálisan fontos kérdésben. Mnden bizonnyal vannak annyira hitelesek mint meghívottjuk, Navracsics Tibor, aki négy Brüsszelben eltöltött év után képes volt azt nyilatkozni a migránskérdés kapcsán, hogy a fiatalkorú illegális bevándorlók „ jól szocializálhatók, egy társadalom hasznos tagjaivá tudnak válni.”
Zsák a foltját, tartja a magyar közmondás, és ez igaznak is tűnik. Mert amikor egy többek között az oktatásért is felelős európai biztos kinyilatkoztatja, hogy nincsen semmilyen eszköze arra, hogy lendítsen például a MOGYE ügyén, és a levélírás mellett a legfőbb tevékenysége olyan kifejezések sorakoztatása, melyek ismertek már „érdekvédelmünk” szótárából, akkor igazán bajban vagyunk. Reménykedéssel, véleményünk sajtótájékoztatón való elmondásával, halvány, szánalmas magyarázkodással ugyanis még soha sehol nem vívtak ki semmit. Kemény alkuval, határozott, akár az EU tekintélyét is latba vető kiállással, folyamatos nyomásgyakorlással viszont lehet(ne) célt érni, kicsikarni mondjuk egy magyar kart a MOGYÉ-n. Az nem lehet mentség, hogy eddig nem hallott arról, (!) hogy gondok lennének az egyetemen …
Nem mellesleg, Navracsics Tibor uniós biztosként hatékonyan lobbizott azért, hogy 2023-ban szülővárosa, Veszprém legyen az Európa Kulturális Fővárosa cím viselője. Veszprém pályázatával Győr mellett Debrecent is kiütötte a versenyből, aminek „határon túli” magyarként nem örülhetünk, hiszen egy debreceni győzelem a bihari, szatmári magyarok számára is közelebb hozta volna Európát, például Debrecen és Nagyvárad határokon átnyúló együttműködése formájában, vagy a pénzük egy részét nálunk elköltő, a világ minden tájáról érkez turisták formájában. A sikeres lobbi azt példázza, hogy az uniós biztosoknak van lehetőségük a nyomásgyakorlásra, még ha nem is azon a területen teszik, ahol a naiv „határon túli” elvárná.
Navracsics úr tolhatja az RMDSZ kátyúba ragadt szekerét, de a permanens kampánypótcselekvéstől nem lesz több esélyünk magyarnak maradni Erdélyben. Persze kényelmes és kellemes dolog elégedettségünknek hangot adni saját eddigi tevékenységünk kapcsán, mint ahogy éppen ma tette az RMDSZ pártlapjának hasábjain Navracsics, de erről valahogy az RMDSZ egyik kampányszlogenje jut eszünkbe, kicsit másként: Kellene végre valahára valaki, aki kiáll a magyarokért is, és a valós eredmények után veregeti meg a saját vállát …
Lukács Tímea
