Szombaton kora délután, ünnepi istentiszteletet követően Kolozsváron felavatták Dávid Ferencnek, az unitárius egyház alapítójának egész alakos szobrát. A szobor elkészítésével kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a magyar kormány támogatása mellett elsősorban az unitárius (és nem csak) hívek közösségi összefogása révén készülhetett el.
„Keresve sem lehetne nála jellegzetesebb erdélyi figurát találni. Nekem Mátyás király mellett Dávid Ferenc szobra lesz a kedvencem Kolozsváron. Az igazságos uralkodó mellett a lélek igazságát kereső polgáré, akinek a templom és az iskola között lévő alakja a gondolat és a lelkiismeret szabadságát is jelenti. Az embert, aki megszállottan keresi az igazságot, de ugyanakkor elismeréssel és tisztelettel tartja másnak a jogát arra, hogy az igazságot más módon, más úton keresse. Közben szereteten alapuló közösséget épít, aki lelkesít, sodró erejű szónoklattal, karizmatikus erővel érvel, és akit szeretve tisztelnek és felnéznek rá, és akit lelkesedéssel tudnak követni a kortársai” – idézte meg az egykori püspököt Farkas Emőd, az Magyar Unitárius egyház főgondnoka ünnepi beszédében.
Majd azt is hangsúlyozta, hogy az unitárius közösségnek csak 300 évvel a halála után adatik meg először a megemlékezés lehetősége az első püspökére, és immár 150 éve tervezi, hogy Kolozsváron köztéri szobor formájában örökíti meg alapítójának alakját.
Gergely Zoltán szobrászművész alkotását a belvárosi unitárius templom és a János Zsigmond Unitárius Kollégium között újonnan kialakított kis téren állították fel, amelyet az egyház telkéből választottak le, és nyitották meg az utca felé. A művész az ünnepségen elhangzott beszédében kiemelte, hogy
Dávid Ferenc arcáról vagy termetéről nem maradt fenn semmilyen képi ábrázolás vagy szöveges leírás, ezért a szobor nem Dávid Ferencet ábrázolja, hanem azt, amit 2019-ben szellemiségéről, életútjáról és a ránk hagyott eszmei örökségéről gondolunk.
Mint fogalmazott, olyan elemeket hordoz, amivel a hívők azonosulni tudnak és gazdagodnak általa.
Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök a szobor mellett elmondott ünnepi beszédében kijelentette, hogy Dávid Ferenc a reformáció igazi mintaembere volt, akinek életében a reneszánsz igazságeszménye ötvöződik a protestantizmus lelkiismeret-központúságával.
„Nincs nagyobb esztelenség, sőt lehetetlenség, mint külső erővel kényszeríteni a lelkiismeretet, a lelket, aki felett hatalommal csak a teremtője bír” – idézte az egyházalapítótól a püspök, aki szerint Dávid Ferenc a jézusi példát mutatta fel, amikor Déva várának börtönébe zárva a mártíromságot is vállalta, ha ez volt az igazság melletti megmaradás egyedül igaz járható útja.
„Ez a hely, ahol most állunk, szó szerint a templom és iskola mezsgyéjén, egyértelműen beszédes. A templom felől Dávid hívóan nyújtja kezét, hogy keresd az Istennel való párbeszédet, lépj közelebb az emberhez, és hallgasd meg mondanivalóját. Az iskola felőli baljában viszont könyvet kínál, hogy tanulj, mert csak e kettő összefonódásából születhet élet” – mondta utalva a helyre és a szobor alakjára a püspök.
[Forrás: Transindex]
