Bencsik János független országgyűlési képviselő román nyelvű levélben igyekezett Klaus Iohannis tudtára adni a trianoni diktátum évfordulójának napján, hogy Románia egyáltalán nem a kisebbségek paradicsoma, sokkal inkább a be nem tartott ígéretek és hazugságok országa. A levél magyar változata alább olvasható.
Tisztelt Elnök Úr!
A mai napon románok milliói ünnepelnek, hiszen 1920. június 4-én Trianonban szentesítették azokat a határvonalakat, amelynek következtében Románia Európa egyik befolyásos középhatalmává emelkedett, egyúttal soknemzetiségű állammá vált. A román nép végre a saját kezébe vehette sorsának irányítását.
A mai napon magyarok millió emlékeznek mély fájdalommal a száz évvel ezelőtt aláírt békeszerződésre, amelynek következtében Magyarország elvesztette középhatalmi státuszát, és soknemzetiségű királyságból nemzetállammá vált. Aki nem volt hajlandó hátra hagyni ősei földjét, 3,5 millió magyar ember új országok fennhatósága alá került.
Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnésekor a román, csehszlovák, valamint délszláv vezetők a „népek börtöne” helyett szabadságot és békét ígértek minden fennhatóságuk alá került polgárnak. A román nemzet vezetői élen jártak az ilyen típusú fogadkozások terén. Az 1918. december 1-i gyulafehérvári „Nagy Nemzetgyűlés” (amelyre az akkori magyar kormány különvonatokat biztosított a román-magyar megbékélést segítve) kimondta Erdély és a keleti magyar vármegyék Romániához csatlakozását. Másfelől azonban az alábbi ígéreteket is megfogalmaztak az ott élő magyar, szász, zsidó, sváb, örmény, szerb közösségek felé, amelyek miatt például az 1919. januári szász nemzetgyűlés végül a Romániához való csatlakozás mellett döntött.
1. Teljes nemzeti szabadságot az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.
2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének.
Mindketten tudjuk, hogy ezek közül Románia egyik ígéretét sem tartotta be. A román politikai vezetők többsége, beleértve Önt is, a magyarságot nemzetbiztonsági kockázatnak tekintik. Ennek fényében nem meglepő, ám annál szomorúbb, hogy Romániában ma is súlyosan csorbulnak a magyarság anyanyelv-használati, oktatási, kulturális jogai. Az egy tömbben élő magyarlakta régiók, mint Székelyföld és Partium területi önrendelkezési törekvéseit pedig szeparatizmusnak tartják és teljes egészében elutasítják. Holott európai példák sora bizonyítja, hogy az autonómia jogintézménye erősíti a belső kohéziót, az állam iránti lojalitást, továbbá anyagi-gazdasági gyarapodási lehetőséget biztosít minden ott élő számára.
Tisztelt Elnök úr!
Ön május végén Nagy Károly-díjat kapott többek között „a kisebbségek és a kulturális sokszínűség védelméért.” Trianon 100. évfordulóján, német nemzetiségi származására is tekintettel arra kérem, változtasson eddigi kisebbségellenes hozzáállásán, és próbáljon meg méltó lenni ehhez a rangos kitüntetéshez. Az etnikai konfliktusok szítása helyett legyen minden román állampolgár államfője! Lépjen fel a „magyarkártya” politikai célokra történő felhasználása ellen! Tegyen meg mindent azért, hogy a romániai magyarság azt érezze: nem akarják elüldözni a szülőföldjéről, és korlátozások nélkül élhet magyarul.
Legyen a vérzivataros 20. század után a 21. a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló együttélés évszázada a gyulafehérvári nemzetgyűlés szellemében!
Budapest, 2020. június 4.
Tisztelettel:
Bencsik János
független magyar országgyűlési képviselő
[Forrás: Facebook]
