A Maros Megyei Tanács elnöke néhány évvel ezelőtt még azért került a sajtó reflektorfényébe, mert súlyos büntetést szabtak ki rá, mivel még mint Szováta polgármestere nem volt hajlandó eltávolítani az intézmény épületéről a székely zászlót. Most egy másfajta zászlós szereplés kapcsán jóval kevesebb rivaldafényre tart igényt, pedig minden bizonnyal sokakat érdekelné, mit is keresett a magyar politikus egy virtigli román ünnepen?
Az RMDSZ politikusa a román zászló napja alkalmából június 26-án megtartott ünnepélyes zászlófelvonáson vett részt, amit hol máshol, mint a város szívében, a marosvásárhelyi várban szervezett meg a polgármesteri hivatal, és a kormányhivatal. A vásárhelyi székelyek által Borsos Tamás kezdeményezésére megépített, és 1658-ra befejezett várban egyértelműen a szimbolikus térfoglalás szándékával megszervezett, magyarellenes élű ceremónia résztvevőjeként Péter Ferenc beszédet is mondott, kiemelve
„mennyire fontos ez a nap mindannyiunknak, a nemzeti lobogó napja, hiszen a lobogó nemzedékeket, a múltat és a jövőt összekötő láncszem, és mindannyiunknak tiszteletben kell tartanunk egymás szimbólumait”.
Péter Ferenc hozzátette: éppen itt Maros megyében, ahol voltak „érzékeny pillanatok” (sic!) kötelességünk tiszteletben tartani egymás jelképeit, és azt az üzenetet továbbadni a következő nemzedéknek, hogy együtt építhetünk egy közös jövőt.
Azt már nem tette hozzá, hogy míg a nagy „kölcsönös tisztelet” közepette a hatalmas román zászló zavartalanul loboghat a magyarok által épített város, és vár kellős közepén, az őslakók orra alá dörgölve ki is itt az úr, addig a magyar és a székely nemzeti színek még a megtűrt kategóriába is alig tartoznak, (ő ne tudná?) folyamatos intézményes üldözésnek vannak kitéve, és éppen Marosvásárhely az a város ahol a magyarság szinte teljesen defenzívába szorult, köszönhetően elsősorban a városi és a Maros megyei RMDSZ több évtizedes elképesztően felelőtlen, az árulás határait súroló politizálásának. Naponta érkeznek a hírek arról, hogy a helyi RMDSZ-es érdekkörök hogyan harcolnak egymással a tanácsosi listák befutó helyeiért, miközben evidens, hogy a vásárhelyi magyarság lassú térvesztését csak egy erős, egységes háttérrel bíró magyar polgármester állíthatná meg. Ilyen, egymás politikai „kinyírásával” elfoglalt csapattal melynek java része már amúgy is többszörösen leszerepelt emberekből áll, nagy az esélye, hogy idén ismét nem lesz magyar polgármestere a városnak, és a Péter Ferenc által elképzelt románokkal közös jövő teljesen piros-sárga-kék lesz, ahol a partvonalra szorult RMDSZ a lassan kiöregedő maradék magyarokat képviselheti majd a következő ünnepélyes zászlófelvonáson …
K. Sz. I.
