Nekünk, erdélyi magyaroknak nagyon fájt és mély nyomokat hagyott az emlékezetünkben a 2004-es népszavazás. Jelenleg is heves indulatokat vált ki köreinkben, hogy Gyurcsány Ferenc és pártja felelőtlenül ellenünk hangolja a magyarországiakat. Megteremtik a konfliktusokat, felkorbácsolják az indulatokat, majd meglovagolják őket. Ezen most sokan meglepődnek, de kimondhatjuk: a Fidesz is ugyanezt teszi! Ezzel mételyezi az erdélyi közhangulatot, éket ver az anyaországi és a külhoni magyarok közé, rombolja nemzetünk egységét. Az indulatok a Jobbik elnökének erdélyi látogatásával törtek ki.
Vona Gábor megtehette volna, hogy egy jól megválogatott közönség előtt lépjen fel Udvarhelyen és Marosvásárhelyen. Egyszerűen toborozhattak volna számára több tucat olyan erdélyit, akik minden szavát tapsviharral jutalmazzák, akik csak olyan kérdéseket tesznek fel, ami a pártelnöknek kényelmes. Ezek után eláraszthatták volna az internetet azzal, hogy milyen hatalmas sikert értek el Erdélyben. Ehelyett a Jobbik elnöke, a magyar politikára egyáltalán nem jellemző módon, nyíltan ki mert állni az utcára az emberek közé, lehetőséget adva arra, hogy bárki beszélhessen vele, hogy bárki elmondhassa véleményét. Felteszem a kérdést: a hozzászólásokban sokszor isteni magaslatokba emelt Orbán Viktor ezt mikor tette meg? Soha. Székely emberként szégyent érzek akkor, amikor az utcafórumon felszólaló, szintén székely öregúrnak erre a válasza, hogy „Te török köcsög…”. Szerencsére ezt a megnyilvánulást nem csak én érzem nagyon méltatlannak a székelységhez, több résztvevő is utólag bocsánatot kért Vona Gábortól a felszólaló helyett.
Ezek hallatán nem csodálkozok, ha egy magyarországi Jobbik-szimpatizáns sértve érzi magát. Milyen lehet számára azt látni, hogy a minimális tiszteletet sem adják meg annak az embernek, akit ő miniszterelnökként szeretne látni, sőt helyénvalónak látják még a meggyilkolását is? Ezek után csoda, ha felháborodik? A Fidesz médiája erre is ráharapott, és a Magyar Idők már arról ír, hogy a Jobbik szavazói milyen alpári stílusban tagadják meg a határon túli testvéreiket. A cikkben feltüntetett hozzászólásoknál, azonban elsötétítették a kommentelők nevét és fényképét is, így ezek hitelessége erősen megkérdőjelezhető. Mi nem így jártunk el, ezzel is bizonyítva, hogy ezen írásunkban szereplő hozzászólások (sajnos) valódiak. Egy felelős politikai párt meg kell tudja értetni a szavazótáborával és a magyar emberekkel, hogy az állampolgárságunk és a szavazati jogunk nem lehet politikai kérdés. A Jobbik ezt teszi, amióta létezik, de vele szemben mit tesz a Fidesz? Ebből az egész helyzetből jól látszik: felkorbácsolja az indulatokat, és pártpolitikai célra, a Jobbik lejáratására használja fel őket, nem törődve azzal, hogy milyen pusztító hatása is van ennek.
Az elmúlt héten megtapasztalhattuk, hogy mire képes a magyar kormány népbutító propagandája. Orbán Viktor és pártja fordított Gyurcsány Ferencként nem a határon túliak ellen uszítja a magyar közvéleményt, hanem a külhoniakat fordítja az anyaországi magyarok ellen. A Fidesz jelenleg úgy láttatja a magyar politikát, többek közt az állampolgárok adóiból fenttartott közmédiában, mint két erő harcát: a határon túliakért mindent megtevő, az állampolgárságukat megadó és szavazati jogukat védő kormányét és az ezeket eltiporni szándékozó ellenzéket. Beleértve ebbe mindenkit, akik nem ők. Ez viszont szemen szedett hazugság. Vona Gábor részt vett a 2004-ben a Magyarok Világszövetsége aláírásgyűjtésében, akkor, amikor a Fidesz a népszavazás kiírását NEM támogatta. Hihetetlen, ugye? De tessenek bátran utánanézni, bizony így volt, Orbán Viktor csak akkor állt az ügy mögé, amikor a kellő számú aláírás összegyűlt. A Jobbik az országgyűlésben kiállt minden esetben a kisebbségi sorsba kényszerült magyarokért. Orbán Viktor médiája azonban a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét támadja leginkább, már-már sátánként tüntetve fel.
Miközben a Jobbik elnökétől nem hogy támadó, de tiszteletlen mondatot sem tud idézni a külhoni magyarokkal kapcsolatban. Vona Gábor erdélyi látogatását követően a Facebookot elöntötte a gyűlölet és a kendőzetlen harag. Az Erdélyi Jobbik-szimpatizánsok oldalán a látogatásról tudósító bejegyzéseket elárasztotta a gyűlöletbeszéd. Ezeket olvasva az embernek az az érzése támad, hogy minden elveszett, hiszen a magyar a magyar szemét vájja csupán azért, mert az övétől eltérő pártot támogat. Az érdemi és konstruktív vita, mint fogalom lassan kezd elveszni, hiszen már az is bűnné lett, ha meghallgatjuk a másik véleményét. Elszomorít, amikor kedves idős hölgyek felszólalnak a véleményszabadság ellen, azt kérve számon a jelenlévőktől, hogy meghallgatták Vona Gábor beszédét. Erdélyiként felháborítónak tartom azt, hogy ilyen mértékben ülteti el a jelenlegi magyar kormány a gyűlöletet azok szívébe, akik nem tudnak védekezni ellene.
És ezt még mindig van hová fokozni: az alábbi úr nem elégedett meg azzal, hogy elzárkózzon az ellenkező oldal véleményétől és erre buzdítson másokat is, ő Vonát és a Jobbikot már ellenségként azonosítja. De hogyan lehetne a nemzet egy része a másiknak ellensége, csupán a pártszimpátiája miatt? Sándornak ezt is sikerült megválaszolnia: Vona magyarságát vonja kétségbe.
Az a szintű gyűlölet, amit a karaktergyilkosságokkal sikeresen felébresztenek a szívekben, képes felülírni a személy egyéb értékeit és véleményeit. Így lehetséges az, hogy tisztességes emberek a hirtelen harag csapdájába eshetnek. Példa erre az alábbi úr, akinek a közösségi oldalon lévő megosztásai arról tanúskodnak, hogy hívő és alapvetően elfogadó ember, ennek ellenére (nagy eséllyel az M1-en látottak hatására) lepatkányozza és árulónak nevezi a Jobbik elnökét. Ő már túllép azon, hogy nem szabad meghallgatni, szerinte még a nevét is tilos kiejteni.
Ezt teszi az emberekkel többek között a magát még mindig közszolgálatinak csúfoló, valójában csak gátlástalan Fidesz-propagandát sugárzó Magyar Televízió agymosása. Emellett ijesztő látni azt is, hogy hányan fenyegetőznek székely emberhez méltatlan alpárisággal, sőt hányan kívánják egészen konkrétan Vona Gábor halálát.
Az egésznek azonban még mindig nem ez a legalja. Tovább nézegetve az oldalt azt láthatjuk, hogy tudósítson az bármiről, sok személytől ugyanezeket a reakciókat kapja. Számos más válogatott gyalázkodás látható volt még, ám ezeket később letörölték. A helyzet súlyosságára és arra, hogy milyen mértékben vannak elvakítva ezek az emberek, a legjobban talán az világít rá, ahogyan egy a hölgy reagált Szávay István emelkedett és méltóságteljes parlamenti felszólalására. A jobbikos képviselő az 1568-as tordai országgyűlés szabad vallásgyakorlást biztosító döntésének 450. évfordulójáról emlékezett meg:
Ez az eredménye annak, ha egy felelőtlen politikai párt a hatalmát és az erőforrásait az ellenzéke hiteltelenítésére fordítja és nyíltan meggyalázza a magyar politikai kultúrát. Orbán Viktor aljas módon próbál manipulálni minket, erdélyieket, ezzel hatalmas kárt okozva az egész magyarság számára. Azon túl, hogy összeugrasztja az „egy vérből valókat”, vérző sebet fakaszt a nemzetképünkön, eléri, hogy új értelmezést nyerjen magyarnak lenni. Ma már a határ ezen oldalán se elég a származás, az anyanyelv, a gondolkodás, hogy magyarnak nevezhessük magunkat, sokak szerint csak az számít igazi magyarnak, aki fideszes. De mit hagy maga után ez a rendszer? Egy identitásában sebzett, széthúzó, gyűlölködő magyarságot. Valóban ezt akarjuk? Egy vérből valók vagyunk még azokkal, akik másként gondokodnak vagy más pártra szavaznak?
Sándor Levente
