A román rendőrök menekültekkel szembeni brutalitásáról több sajtóanyag is napvilágot látott már. Most egy újabb személy mesélte el, milyen atrocitások érték a hatóságiak részéről amint átlépte a szerb-román határt.
Az InfoMigrants nevű – menekültek problémáit bemutató – internetes honlapon egy Adama álnevű férfi történetét osztották meg. Adama Maliból érkezett, 2020 november másodikán ért Belgrádba, innen remélt autóval Franciaországba jutni. A történetét még januárban mesélte el. Többször sikertelenül kísérelt meg átjutni a magyar határon, minden alkalommal visszaküldték Szerbiába, és nem adtak neki lehetőséget menedékjogot kérni. Január 13-án ismét szerencsét próbált két másik személlyel, akikkel szerb menekülttáborokban ismerkedett meg.
„Éjfélkor léptük át a román zöldhatárt, átugrottunk a szögesdróton, és egy közeli erdőben rejtőztünk el. De a határőrök észrevettek, és elkezdtek keresni minket, meg is találtak. Azon nyomban ütni kezdték a fejünket gumibottal. Nagyon fájt” – meséli Adama, aki meg is sérült a verés miatt.
Ezután a rendőrök elkísérték az autókig a menekülteket, akiknek feltartott kézzel kellett az autók lámpafényében állni,míg meg nem érkezett a határőrök felettese, aki újabb adag verésre adott parancsot. Ezután a rendőrök átkutatták a három férfit, elvették a pénzt, amit találtak, de még a ruháiktól is megfosztották őket, le kelett venniük a kabátjukat és a ciőpőjüket. Az úton hó volt, úgyhogy a menekültek dideregtek, közben a rendőrök a holmijaikat felgyújtották, köztük az irataikat is. Adama térdre rogyva kezdett könyörögni, hogy bocsánssanak meg neki, ekkor visszaadták a kabátját, de az már megégett. Újab adag verés következett: a három menekült arcra kellett feküdjön a földön, közben záporoztak rájuk az ütlegek. Ez a verés körülbelül egy óráig tartott. Ezután felemelték őket, és rájuk szóltak, hogy menjenek vissza Szerbiába. A román rendőrfőnök felhívta a szerb határőröket, de a három férfinak még egy órán keresztül kellett várnia. Ekkor körülbelül éjjel három óra volt. Amíg vártak, a román rendőrök rájuk parancsoltak, hogy csináljanak fekvőtámaszokat. Adama folyton leesett a fáradtságtól, emiatt ismét ütlegelték. Utána újabb „tornagyakorlatok” jöttek, guggolni kellett, és felszökellni. Közben a főnök rájuk szólt: „ha még egyszer meglátlak itt titeket, megöllek, ások egy gödröt és oda temetlek el” – mondta. A szerb rendőrség csak nem érkezett, a román rendőr meg azt mondta, hogy akkor menjenek vissza gyalog. Autóval követték őket, hogy megbizonyosodjanak, hogy tényleg elhagyják Románia területét. Adamáék néhány órán át gyalog mentek, találtak egy elhagyatott épületet, ott pihentek meg. reggel aztán busszal mentek vissza Belgrádba. A férfi azt mondja, még mindig traumatizálja az eset.
„Gyakran gondolok rá, napokig fájdalmaim voltak. Most már tudom, hogy ha Romániába mész, akkor meghalsz” – mondja a férfi, majd elmeséli, napokig nem tudott aludni, nincs ruhája, nincs pénze. „Hogyan tud egy ember egy másiknak ok nélkül ennyit ártani. Visszafordíthattak volna minket anélkül is, hogy agresszívek lettek volna” – mondja.
(Forrás: transindex.ro)
