Tizenötéves, többszörösen elismert, nemzetközileg kitüntetett zongorista, aki Székelykeresztúrról indult el a zenei tehetség útján. A zongorához valami megmagyarázhatatlan erő vonzza már páréves korától: négyévesen szórakozásból kísérte a játékdalokat, klasszikus zenét hallgatott gyerekdalok helyett, és ötéves korában kottaismeret nélkül tanulta meg a Für Elise-t és a Székely Himnuszt. A zongorára – ami egyébként lélekkel felruházott jóbarátja – esténként puszit lehelt; a hangszer iránti tiszteletét ma is elköszönő akkordrituáléval fejezi ki. Mára már kamasz: az iskola mellett rendkívüli tehetséggondozásban részesül, naponta 4 órát gyakorol, mert célja zeneszerzővé és világhírű koncertzongoristává válni. Szaniszló Attilával, a székelykeresztúri származású zenei tehetséggel és édesanyjával, Kiss Ikával beszélgettünk.
Szaniszló Attila első pianino zongoráját hatévesen az angyaltól kapta karácsonyra. Noha játékok is sorakoztak a hangszer körül, a gyermeket elkápráztatta a hangszer: órákon át játszott rajta már-már önkívületi állapotban. Olyannyira beletemetkezett a dallamokba, hogy szüleinek kellett figyelmeztetnie, van még ajándék a fa alatt. Ekkor felállt, megpuszilta újdonsült barátját, és mondhatni azóta sem engedte el a billentyűit – idézte fel édesanyja a kedves történetet. Beismerte, sosem volt fontos számukra, hogy fiukból zenész váljon, a szűk családi körben senki sem volt zenei képességekkel felruházva, a gyermek azonban kezdetektől fogva különlegesen viszonyult a dallamokhoz.
(Forrás: maszol.ro)
