Ha szétnézünk magunk körül, rengeteg dolog magától értetődőnek tűnik. Normálisnak érezzük a csapon folyó vizet, a vízöblítéses WC-t és azt, hogy egy fárasztó nap után beállhatunk a tusoló alá. A 21. században ez normális is kellene legyen, azonban az országunk területén sok ember számára ez még nem adatott meg.
Bár Erdélyben, az országos szinthez képest, nagyon jól állunk, de az ország más részein nem ilyen rózsás a helyzet. Mint a fenti képen is látszik a legrosszabb helyzet Havasalföldön és Moldvában van, hiszen egy két kivétellel, a legtöbb megyében 60% alatt van azoknak a lakásoknak az aránya, amelyek be vannak kötve a csatornahálózatba.
Gondoljunk csak bele, hogy mit jelent ez gyakorlatban. Országos szinten több száz olyan iskola, illetve óvoda található ahol nem megoldott az ivóvízellátás. Léteznek olyan egészségügyi intézmények, ahol nincs csapvíz bevezetve. Egy olyan környezetben ahol nincs megoldva a megfelelő vízellátás és a kanalizálás, nincs miért csodálkozzunk, hogy higiéniai problémák és ezek hatására betegségek ütik fel a fejüket.
Nagyon remélhetjük, hogy egyszer majd a sötétzöld szigetként létező Bukaresthez hasonlatos lesz az egész ország, gyerekeinknek nem középkori állapotok közt kell majd felnőniük és a politikai vezetés felelősséget vállal majd, emberhez méltó életkörülményeket teremtve az ország egész részén.
