Ha külföldön katasztrófát jelentenek, csapatával munkahelyüket és családjaikat hátrahagyva rohannak segíteni, ahogyan akkor is, ha az országban történik baj: mentettek már meg életeket, oltottak el tüzet, számoltak fel árvízkárokat, éjt nappallá téve kutattak eltűnt, elhunyt személyek után. Mindezt „tarisznyás módszerrel”, támogatásokat és saját pénzüket összegyűjtve, önkéntes alapon tették, mert belső hajtóerejük a jótevés. Ezért tüntették ki a Magyar Tűzoltó Szövetség fennállásának 150. évfordulóján Gróf Széchenyi Ödön emlékplakettel Szali Mózest, a Székelykeresztúri Villám Önkéntes Tűzoltóegyesület vezetőjét. Őt kérdeztük.
A romániai járványhelyzet kezdetekor Hétköznapi hősök címmel indítottunk sorozatot, amelyben többek között Szali Mózes önkéntes tűzoltóval is elbeszélgettünk: két évvel ezelőtt még az utcák fertőtlenítését is elvállalták, csakhogy biztonságot teremthessenek az emberek számára. Hétköznapi hős mivoltára a Magyar Tűzoltó Szövetség szintén felfigyelt, hiszen 2005 óta különféle országokban és helyzetekben bizonyította csapatával, hogy elsődleges számukra az élet, legyen az ismeretlen vagy ismerős bajbajutotté.
Szali Mózes szakmáját tekintve mentős, a Hargita Megyei Mentőszolgálat sofőrjeként dolgozik, mondhatni segítségnyújtásra született. Bár gyermekkora óta mentőmunkára vágyott, a sors úgy alakította, hogy egykori munkahelyén felajánlották, legyen a bútorgyár tűzoltója. Ezen a vonalon elindulva egyre feljebb menetelt, mígnem saját egyesületet alapított, később az egyesületek közt szövetséget.
(Forrás: maszol.ro)
