Igazi élmény lehet a közös alkotás.
Akadnak olyan emberek, akik játszi könnyedséggel dobnak össze mások számára kivitelezhetetlenül bonyolult ételeket, de ha megkérdeznénk őket, hogy az ilyen mutatványokra – főzés és sütés – vállalkoznának-e úgy is, hogy kapnak egy kis segítőt is, meglepően sokan mondanának nemet. Ennek az az oka, hogy a konyhában sürgésnek és forgásnak megvan a menete, és ha ebből kizökken valaki, nem feltétlenül talál vissza. Amikor pedig egy gyerekkel vagyunk a konyhában, akkor fél szemmel mindig rá is figyelni érdemes, ez pedig nem mindenkinek megy. De hogyan lehet mégis öröm a közös főzés?
Türelemjáték
Amikor arra vállalkozunk, hogy a gyerekeinkkel együtt bevonulunk a konyhába, jobban járunk, ha a kötény mellé képletesen a nadrágunkat is felkötjük, hiszen várhatóan egy-két dolog borul majd, esetleg ömlik és még törhet is. De ezzel nincs semmi gond, különösen akkor nem, ha felkészülünk rá lélekben. A gyerekeknek akkor lesz otthonos terep a konyha, ha mi azzá tesszük a számukra. Ahogy nekünk is segítséget nyújt a konyhabútor megfelelő elrendezése, a munkaháromszög kialakítása, úgy nekik is könnyedséget jelent majd, ha kapnak egy feladatot, amit elláthatnak, és nem csak céltalanul bolyonganak a lábunk mellett.
Tervezzünk!
Már a bevásárlólista összeírását is csinálhatjuk együtt, de a legfontosabb, hogy a feladatok megosztását tervezzük meg előre. Tegyük biztonságossá a terepet: a szúrós, éles, egyéb veszélyforrásként működő eszközöket tegyük olyan helyre, ahol a gyerekek nem férnek hozzájuk. A forró víz, az olaj is nehezen kikerülhető a főzés vagy sütés során, amikor olyan részfeladathoz érünk, akkor azt végezzük el mi, és ha van türelmünk közben mondjuk el, mi történik.
Ha még csak a hozzávalók adogatásában merül ki a segítség, akkor is mindig dicsérjük meg, amikor ügyes volt. Ha érdeklődést mutat, akkor egyre több feladatba bevonhatjuk így, amiknek a végeredményére büszkén gondolhat majd, hiszen az ő segítsége is kellett annak a finomságnak a megszületéséhez.
