Manapság is előszeretettel használjuk a „középkori” jelzőt bármire, ami rossz, elmaradott, ostoba, kegyetlen, erőszakos vagy reménytelenül idejétmúlt. Ez igencsak fel tudja bosszantani a történészeket; vannak is köztük olyanok, akik a középkor kifejezés történettudományi használatát elhagynák, és helyette inkább a „középső évezred” kifejezést vezetnék be. Nem mondunk újdonságot azzal, hogy e törekvések egyelőre nem állítottak tömegeket maguk mögé.
Azonban, ha alaposabb vizsgálatnak vetjük alá a középkort, sok olyasmit láthatunk, ami saját korunkból is ismerős lehet. Mert hiába tény, hogy óriási különbségek vannak az emberek akkori és a mai élete között, sok minden akad, ami összeköt minket az akkor élőkkel. Modern világunk középkori alapokra épült, és mai félelmeink, aggodalmaink többségében középkori elődeink is osztoztak, alig más formában. Ahogy már az ótestamentumi Prédikátor könyvében is olvashattuk: „semmi nincs új dolog a nap alatt” (Károli Gáspár fordítása).
