Ha jelenleg a legnagyobb problémánk az, hogy mi kerüljön a karácsonyfa alá, akkor érezzük magunkat szerencséseknek, mert sok család számára az asztalra nincs mit tenni.
Románia egy szegény ország, még akkor is, ha a karácsony előtti vásárlási roham azt a látszatot kelti, hogy a lakosságnak van miből költekeznie. A statisztikai adatok nem hazudnak: az elmúlt tíz év alatt még többen kerültek közelebb a relatív szegénységhez, mint azelőtt.
A lakosság egynegyede (23,4%, azaz 4,5 millió polgár) havi ezer lejt sem keres.
Azt gondolhatnánk, hogy a szegénység nem tesz különbséget férfi és nő között, a szegénységi index viszont az elmúlt 10 évben többször változott a nemek szerint. Míg 2011-ig a szegénységi ráta enyhén magasabb volt a nők, mint a férfiak körében, egy rövid ideig (2012 és 2014 között) fordult a kocka, majd visszatért a korábbi állapotba.
De mit takar a relatív szegénység fogalma?
Azokat sorolják ebbe a kategóriába, akik a társadalom nagy többségéhez képest szegénynek minősülnek, nincs elég keresetük arra, hogy kilépjenek a társadalmi és kulturális szegénységből, fejlesszék magukat, jobban fizető munkát találjanak, stb. Minél nagyobb egy család, annál nagyobb az esély az elszegényedésre. Ugyanakkor a gyermekek nélküli háztartások körében is nőtt a szegénység, 14,5%-ról ( 2011-es adat) 20,8%-ra (2020-as adat), tehát nem törvényszerű az, hogy a kisebb családok kevésbé szegények.
A leginkább érintett korcsoport a 0-17 év közötti
(körükben 30,1%-os a szegénység), illetve a 18 és 24 év közötti (28,4%). Területileg Bukarestben a legalacsonyabb a relatív szegénységi ráta (2020-ban 2,4%), a pólus másik végén az északkeleti régió áll, ahol a lakosság 35,6%-a sorolható a szegénységi küszöbérték alá.
Országosan 5,9 millió embert fenyeget az elszegényedés és/vagy a társadalmi kirekesztődés veszélye.
