Az ukrán elnök tömeghisztériától óv, majd arról beszél, hogy nyolc éve folyamatosan lehetséges az orosz támadás. Az amerikai nyilatkozatok alapján a háború még esélyesebb, de látják értelmét a tárgyalásnak Moszkvával. Nehéz szétválasztani több mint százezer orosz katona árnyékában, hogy mennyi az orosz nyomásgyakorlás, a nyugati drámai tálalás és mennyi a valós esélye annak, hogy Ukrajnát megtámadná Oroszország, amit a NATO új szankciók mellett néhány ezer katona átcsoportosításával és az ukrán erők felfegyverzésével akadályozna meg. Moszkva stratégiai érdekei és a gazdasági racionalitás azonban éppúgy a háború elkerülése felé mutat, mint az európai gazdasági és az amerikai geopolitikai érdekek, már csak azért is, mert Washington hosszabb távon inkább Kínára koncentrálna.
Ha a Kreml célja az volt, hogy 30 év után újból komolyan számoljon az Egyesült Államok azzal, hogy Oroszországnak is vannak stratégiai érdekei, akkor Moszkva az orosz erők Ukrajna körüli mozgolódását első körben sikerként könyvelheti el: tárgyalhatott ezekről a stratégiai érdekekről januárban az Egyesült Államokkal és a NATO-val. Bár előre semmi sem mozdult, szerdán Washington a további tárgyalás szándékának jeleként megküldte az oroszok által követelt írásos válaszát a Vlagyimir Putyin orosz elnök által decemberben megfogalmazott biztonsági garanciákat tartalmazó követeléslistájára. A labda most az orosz térfélen pattog – mondta Antony Blinken amerikai külügyminiszter.
Ha azonban a Kreml célja az volt, hogy ennek az orosz követeléslistának maradéktalanul érvényt szerezzen, akkor az elmúlt csaknem egy évnek – a tavaly áprilisi első, Ukrajna körüli katonai átcsoportosítástól számítva – Moszkva szempontjából sincsen pozitív hozadéka:
- a NATO nem deklarálja, hogy elviekben is elutasítja Ukrajna esetleges felvételét,
- nem merül fel, hogy az orosz igényéknek megfelelően a NATO infrastruktúrája visszatérne az 1997-es állapothoz, kiüresítve a cseh, lengyel és magyar tagfelvétellel indult, összesen öt bővítési hullámot, hogy afféle pufferzónát alakítson ki Oroszország és a NATO nyugati tagjai között.
„Egyértelművé tettük, hogy alapvető elveinket fenntartjuk, beleértve Ukrajna függetlenségének, területi integritásának biztosítását, és azt, hogy az országok maguk döntsenek biztonsági megállapodásaikról és szövetségeseik megválasztásáról” – mondta Blinken, jelezve, hogy „nincs változás és nem lesz változás” abban, hogy a NATO továbbra is nyitott marad új tagok felvételére. Blinken azonban hozzátette, hogy egy „komolyan vehető diplomáciai utat ajánlanak fel, ha Oroszország hajlandó ezt választani.” Az átadott írásos választ nem hozták nyilvánosságra, de Ukrajnának is eljuttatták.
Eközben a NATO főtitkára is üzent Oroszországnak. Jens Stoltenberg százezer, Ukrajna közelében lévő orosz katonáról beszélve felszólította Moszkvát, hogy vonja ki csapatait Ukrajnából – ez a szakadárokat támogató, burkoltan jelen lévő erőket jelentheti –, Moldáviából – ez a szakadár Dnyesztermenti Köztársaságban állomásozó, a 90-es évek elejétől folyamatosan ott lévő erőkre utal – és Grúziából – azaz Oroszország által 2008-ban önálló államként elismert Dél-Oszátiából és Abháziából.
