Felmérte a Hargita megyei mélyszegénység helyzetét egy munkacsoport, amely a megyei önkormányzat alárendeltségébe tartozik. A sajtó előtt pénteken bemutatott tanulmány szerint a mélyszegénység szervesen érinti a roma közösséget, de a többi, hasonló sorsú csoportot is nagyrészt ugyanazok a problémák jellemzik.
A sajtótájékoztatót András Loránd, a Hargita Megyei Mélyszegénység Munkacsoport koordinátora azzal kezdte, hogy 2020 novemberében hosszútávú munkaként tekintettek a kérdéskörre, amelyet elsősorban szocio-gazdasági viszonyításban vizsgáltak. „Kutatást készítettünk elő, hogy felmérjük a mélyszegénységet a megyében. A 2021 januárjában történt csíksomlyói tűzeset viszont új helyzetet teremtett, és olyan képviselőket hozott össze a probléma, akik korábban hasonló témában nem dolgoztak együtt” – részletezte.
A koordinátor portálunk kérdésére, hogy milyen előrelépés figyelhető meg az Erőss Zsolt Arénában lakó romák esetében, úgy fogalmazott, sok érdemi változás történt. Habitusban, viszonyulásban, intézményrendszerek kihasználtságában – iskolába és sofőriskolába járás, munkavállalás – minőségi előrelépést látunk. Ami az általános vélekedésben kering a kérdés körül, az sokkal pesszimistább ennél. Az arénában lakók új esélyt kaptak egy új életre: az összes gyerek be van íratva iskolába, több helyi vállalkozás alkalmazott embereket” – válaszolta a koordinátor, kiemelve a csíkszeredai önkormányzat szerepvállalását is. Az interjúkra és fókuszcsoportos beszélgetésekre épített tanulmány részletei szerint Hargita megye 300 ezer lakosából 20 500 ember roma származású (6,5 százalék), ennek pedig közel fele telepeken, szegregált környezetben él (83 ilyen telep létezik összesen). Számuk a Sóvidéken, illetve Székelykeresztúr környékén a legmagasabb, de az alcsíki térség is hasonlóan kiemelkedik.
„A romák és nem romák viszonyát nagyon mély egyenlőtlenség jellemzi székelyföldi és országos szinten is” – ezt a tanulmányban részt vett Kiss Tamás tudatta. A szociológus jelezte, a romák közül sokan önerőből is ki tudtak törni a mélyszegénységből és a szegregációból: ez manapság a nyugat-európai mezőgazdasági szezonmunkák adta lehetőségeknek köszönhető leginkább.
Noha több mélyszegénységi gócpont is van a megyében, infrastrukturális szempontból néhány esetében előrelépés történt – Parajd, Zetelaka, Siménfalva vagy Csíkszentsimon –, így már inkább beilleszkednek az általános faluképbe. Sólyom Andrea az állam szerepvállalásával kapcsolatban kedvezőtlen viszonyokról számolt be. „Sok helyen a szociális segélyekben részesülők aránya jelentősen lecsökkent az elmúlt öt évben. Ha elesnek ettől, nem feltétlen az összegen van a hangsúly, sokkal inkább az egészségügyi szolgálatatásokhoz való hozzáférés hiányán” – tudatta. Oktatás terén több próbálkozás is folyamatban van a tanintézményekben a minél nagyobb bevonás érdekében, ugyanakkor a délutáni oktatás már jó példákkal jár elől.
Az iskolalátogatási akadályok sorában a korai családalapítás, a külföldi munkavállalás, a családon belüli minta, valamint a pedagógus viszonyulásmódja is szerepel. A mediátori hálózat Hargita megyei lefedettsége csupán ötvenszázalékos, amelyet a szociológusok szerint sürgősen emelni kell a felzárkóztatás érdekében. A tanulmány száraz számadatai mellé fotó- és videóanyagok csatolását tervezik idénre, ugyanakkor egy megyei fórumot hoznának létre, hogy a roma közösséget szervesen be tudják vonni a jövőbeli tervezésbe. Tervezik továbbá a gyerekek és felnőttek digitális kompetenciafejlesztését is.
