Német és kurd régészek egy csoportja egy 3400 éves, Mittani Birodalom korából származó várost tárt fel, amely az egyik legnagyobb közel-keleti folyó, az ókori Mezopotámia két folyamának egyikéből, a Tigris folyóból bukkant fel. A település korábban a Moszuli tározó építésével került víz alá, de azóta újra a rendkívüli szárazság okozta alacsonyabb vízállás miatt vált újra láthatóvá.
A mai Kemunéban, Irak kurdisztáni régiójában található városnak van egy palotája és számos nagy épülete, amelyek egykor Zakhiku ősi városaihoz tartozhattak: a Mittani Birodalom fontos központja Krisztus előtt 1550 és 1350 között virágzott.
AZ ÓKORI MEZOPOTÁMIAI ÁLLAMALAKULAT KRISZTUS ELŐTT A 15. SZÁZADBAN SZERVEZŐDÖTT MEG, A KRISZTUS ELŐTT 14. SZÁZADBAN ÉLTE FÉNYKORÁT, MÍG A KRISZTUS ELŐTT 13. SZÁZADBAN PEDIG SZÉTESETT TERÜLETEIT HAJDANI VAZALLUSA, A KÖZÉPASSZÍR BIRODALOM KEBELEZTE BE. VIRÁGKORÁBAN KITERJEDT SZÖVETSÉGI KAPCSOLATOKAT ÁPOLT AZ EGYIPTOMI ÚJBIRODALOMMAL.
Szakemberek szerint Irakot komolyan érinti az éghajlatváltozás, ami gyakran hónapokig tartó rendkívüli szárazságot eredményez. Mindez komoly nehézségeket okoz a mezőgazdasági ágazatban, és a Moszuli tározóból nagy mennyiségű víz elvezetésére volt szükség a mezőgazdasági termelők termésének támogatására.
AZ ALACSONYABB VÍZÁLLÁS PEDIG LEHETŐVÉ TETTE A BRONZKORI VÁROS ÚJBÓLI MEGJELENÉSÉT, AMELYET EDDIG SOHA NEM VIZSGÁLTAK A RÉGÉSZEK.
A szakemberek rövid időn belül feltérképezték a város nagy területeit és dokumentálták a palotát, illetve több nagy épületet, egy erődfalat, tornyokat, többszintes raktárépületeket és egy ipari komplexumot. Különösen érdekesnek számít öt kerámiaedény felfedezése, amelyek több mint 100 ékírásos táblát tartalmaztak, amelyek a közép-asszír időszakból származnak.
NÉHÁNY AGYAGTÁBLA MÉG AZ EREDETI AGYAGBORÍTÉKBAN VAN.
A kutatók most remélik, hogy ez a felfedezés fontos információkkal szolgálhat majd a Mittani-korszak városának végéről és az asszír uralom kezdetéről a régióban.
Közel áll a csodához, hogy az égetetlen agyagból készült ékírásos táblák ennyi évtizedet túléltek a víz alatt– mondta Dr. Peter Pfälzner, a Tübingeni Egyetem kutatója a HeritageDaily online tudományos portálnak.
Hozzátette: annak érdekében, hogy a tározó felszálló vize ne rongálja meg a fontos helyet, a feltárt épületeket a Gerda Henkel Alapítvány által finanszírozott kiterjedt természetvédelmi projekt részeként egy szorosan illeszkedő műanyag fóliával borították le és kavicsfeltöltés alá temették el.
Jól tették: a terület most ismét teljesen víz alá került.
