Pünkösd a keresztény egyház egyik legfontosabb ünnepe húsvét és karácsony után. Nemcsak munkaszüneti nap, számos népszokás, hiedelem kötődik hozzá. A legtöbb régi tradíciónk már feledésbe merült, amit azért is érdemes feleleveníteni, mert szervesen hozzátartozik kultúrkörünkhöz.
A húsvét utáni ötvenedik napon (görögül pentekosztész – a neve is innen ered) a Szentlélek leszállt Szűz Mária és a Jézus kereszthalála után először egybegyűlt apostolok közé. Akik ezután a világ minden nyelvén hirdették az evangéliumot.
Péter is prédikálni kezdett, amire sok követő csatlakozott, megalakult az első keresztény gyülekezet, ezért az egyház születésnapjának tekinti pünkösdöt. A püspöki szinódus 305-ben rendelte el megünneplését. A katolikusok, reformátusok, evangélikusok istentiszteletekkel emlékeznek meg ekkor a Szentlélek eljövetelére. Legkorábban május 10-re, legkésőbb június 13-ra esik.
A pünkösdhöz köthető vidám népszokások az élet megújulásának örömünnepe, ekkor tartották a nyári nagy munkák előtti utolsó mulatságokat.
Pünkösd jelképei
A Szentlélek szimbóluma már az ókeresztény ikonográfiákon is az olajágat tartó fehér galamb. A lángnyelv, a tűz és a szélzúgás is ennek jelképe, mert a Biblia szerint így érkezett meg az apostolok közé. A középkorban a templomtoronyból ledobált szalmacsóvákkal, kürtökkel és harsonákkal imitálták a jelenetet. A pap ilyenkor piros miseruhát ölt a liturgiákon, a néphagyományban is ez a pünkösd színe, az ekkor virágzó bazsarózsa ezért is lett népnyelven pünkösdi rózsa.
Az ünnep ételei
Régen ünnepi ételek kerültek ekkor asztalra, a hagyomány szerint tyúkhúsleves, rántott csirke vagy liba, idei uborkasalátával. Egyes tájegységeken az állattartástól függően birka- vagy báránypaprikás, vagy libasült volt a főfogás pünkösdkor. A desszert valamilyen édes kalács volt, fonott vagy mákos, egyeseknél túrós lepény. Sárközben egy igen érdekes kalácsot készítettek ekkor: tésztáját sózták, mikor kisült, tejföllel és borssal kenték meg. A pünkösdi galuska receptje egy 1929-es újságban is szerepelt: finomliszttel, porcukorral, sok tojással összekevert laza tészta az alapja, a tejben kiszaggatott nokedlit vajjal kikent tűzálló edényben mandulával és mazsolával rétegezve kisütött édességként fogyasztották ilyenkor, amit málnalekvárral öntöttek le. Az ünnep egyik tradicionális itala a bodzaszörp vagy bodzatea.
Babonák
A néphit szerint a pünkösdi eső nem jó előjel, ha viszont szép, napsütéses az idő, akkor gazdag bortermés lesz az évben. Szokás volt harmatot szedni pirkadatkor a mezőkön, mivel úgy vélték, hogy a pünkösdi harmat meggyógyítja a szembetegségeket és varázsereje van, ezét úgy hitték, hogy a mise előtt mezítláb a harmatos kaszálón végigsétáló áldott lesz. Különösen szerencsés életet jósoltak az ekkor születetteknek.
DOLOGTILTÓ NAP VOLT, NEM SZABADOTT ILYENKOR ÁLLATOT BEFOGNI VAGY KENYERET SÜTNI, TEREGETNI VAGY MOSNI.
Hajnalban az ablakokba a kerítés közé zöld ágakat és a pünkösdi jelképnek számító virágokat (jázmint, bodzát, bazsarózsát) tettek tavaszköszöntőként. Úgy vélték, ezzel elkerülhetik, hogy belecsapjon a házba a villám. Reggel kitárták az ablakokat, hogy a Szentlélek szétáradjon otthonukban. Mivel szélzúgás közepette érkezett az apostolok közé, ezért úgy tartották, aki ilyenkor a szelet szidja, akár szélütést is kaphat. A babona szerint a pünkösdkor földre szórt hamu bőséges termést hoz, bazsarózsaszirmok között mosdani, fürdeni, pedig egészséget jelent. Nyírfaágakat gyűjtöttek ekkor, hogy a hazajáró holtak tudjanak hol pihenni. A teheneket is ezzel suhintották meg, hogy bőséges tejet adjanak.
Népszokások
Májusfa
Egyes vidékeken, ahol május elején állították fel a kiszemelt lány kertjében a szalagokkal díszített májusfát, ekkor döntötték ki. Pünkösd szombatján indultak a legények a közeli erdőbe a fáért, amit az ünnep hajnalán állítottak fel.
Pünkösdi királyválasztás
Európa nagy részén a középkorban lovagi játékok során választották ki a legderekabbat a résztvevők közül. Magyarországon a 16. század óta van írásos nyoma a népszokásnak, évente pünkösdkor tartották, egyes falvakban ez a hagyomány mai napig megmaradt. Különböző ügyességi versenyen (lovasságin, bikahajszán, kakaslövésen, kaszáláson, bot-, kötélhúzáson, stb.) indulhattak a legények, aki minden próbából győztesként került ki, megkoronázták. A pünkösdi király ingyen ihatott a kocsmában, minden lakodalomra és ünnepségre hivatalos volt. Ez a kiváltság volt, ahol egy hétig, de valahol egy évig is tarthatott.
Pünkösdi királynéjárás
Ez a hagyomány később terjedt el hazánkban, a 18. századtól választották pünkösdi királynénak a falu legszebb lányát, akit a mise után négy barátnője kendővel letakarva házról házra vitt különböző népdalokat énekelve. A szobákat virággal szórták be és jókívánságokat mondtak a lakóknak. A díszes kendőt fellebbentve a háziak megcsiklandozták a lány állát, ha mosolygott, az jó termést jelzett. Természetesen a lányok is ajándékokat kaptak a királynéjárásért.
Jellemzően ezek a hagyományok már feledésbe merültek, az is közrejátszhat ebben, hogy a keresztény egyház többször pogány szokásnak titulálta, és két alkalommal be is tiltották ezek gyakorlását, 1594-ben a csetneki és 1692-ben a csíkkozmási zsinaton.
Csíksomlyói búcsú
Régen több helyen zarándoklatot tartottak pünkösdkor, a mai napig fennmaradt a Kárpát-medencében a leghíresebbnek számító Csíksomlyói búcsú, aminek hagyománya a 16. századig nyúlik vissza. Kezdetben a katolikus hitük sikeres megőrzéséért tartottak liturgiát itt a székelyek, mivel 1567-ben az erdélyi fejedelem, János Zsigmond át akarta téríteni őket az unitárius vallásra.
Azóta is a pünkösd előtti szombaton a kegytemplomban közös misét tartanak, ami után a hívek felvonulnak a két Somlyó-hegy közé. Évente több százezer magyar látogat el az ökumenikus gyülekezetre, ami idén két év kihagyás után újra megrendezésre került.
