Szokatlanul őszinte vélemény hangzott el az orosz haderő nem éppen jó állapotáról, ráadásul Ruszlan Pukov, haditechnikai szakértőtől, aki a moszkvai székhelyű Stratégiai és Technológiai Kutatóközpont igazgatója.
A kutatóközpont igazgatója arról beszélt, hogy az orosz haderőnek tulajdonképpen nincsenek ötödik generációs harci repülői, valamint nem rendelkeznek elég pontos fegyverekkel és modern célzóberendezésekkel sem. Ezek mind csökkentik a bombázók hatékonyságát.
„A szárazföldön az orosz hadsereg ma már főként modernizált, harmadik generációs harckocsikat használ. A következő Armata család harcjárművei még mindig nem állhatnak szolgálatba. Még a rendelkezésünkre álló legmodernebb T-90-es harckocsink is az elavult T-72-es módosítása. Egyszerűen fogalmazva: a T-90 egy szovjet harckocsi tuningja. Ezért a legújabb Javelin, NLAW vagy Matador páncéltörő rendszerekkel szembeni sikeres ellenállást követelni tőlük nem teljesen tisztességes. Ráadásul paradox helyzet alakult ki: a Szovjetunió volt az első ország, amely feltalálta az aktív védelmi komplexumot (KAZ). De egyetlen harckocsinkon sincs KAZ. Ez persze, szégyen, mert az ukrajnai harcok tapasztalatai azt mutatják, hogy egy KAZ nélküli harckocsi ma már általában nem képes túlélni a harctéren” – mondta.
Legrosszabb véleménnyel azonban a gyalogságról van: „Nagyon kevés a gyalogságunk” − mondta el, majd hozzátette: az Oroszország által „különleges műveletnek” nevezett háborúban nagy kiterjedésű a front, amihez nincs elegendő ember. Az ukránok ezzel ellentétben sokan vannak, és mivel jellemzően védekező harcra álltak be, vélhetően jobb helyzetben vannak, mint a támadók.
A fennálló helyzetet Donbaszban az oroszok nagy jelentős tüzérségi támadásokkal próbálják megoldani, de mint a szakértő elmondta, lassan haladnak:
„Azt sem szabad elfelejteni, hogy az ukránok nyolc éve aktívan képzik a hadseregüket. Szinte az összes gyalogságukat végigvezették a Donbaszon, és aktívan használták a tüzérségüket. Vagyis mi rendkívül korlátozott mértékben használtuk a tüzérségünket, főleg Szíriában vagy gyakorlatok során, míg ők harci helyzetben voltak. Ezért a tüzéreik tapasztaltabbak. Ráadásul megtanulták, hogyan használják a régi szovjet ágyúikat a kereskedelmi quadrocopterekkel együtt. Ennek eredményeként jobb – ahogy most mondják – ‘helyzetfelismerő képességgel’ rendelkeznek, illetve jobb a célmegjelölésük. Egyszerűen fogalmazva: egy tüzérségi párbajban gyakran legyőznek minket. Általánosságban elmondható, hogy a kis drónok használata forradalmasította a tüzérséget. Mi tulajdonképpen lemaradtunk erről a forradalomról, és most, ‘menet közben’ kell felzárkóznunk – véli a szakértő.
A nyugati fegyverszállításokról az igazgató azt nyilatkozta, ez mindenképpen előny az ukránok számára, de nem kizárólag erről van szó:
„Ez persze, előnyös az USA-nak: új munkahelyek jelennek meg, újabb adókat lehet beszedni és így tovább. Minden háború egy ‘tesztpálya’. Nekünk Szíria volt az, a Nyugatnak most Ukrajna. Nincs itt semmi szégyellnivaló, ostobaság lenne ezeket a helyzeteket nem kihasználni” – vélte el az orosz szakértő.
Az általa megosztott gondolatok egyébként teljesen egybevágnak a februárban kirobbant orosz–ukrán háborút szemlélő független elemzők véleményével. A meglepően őszinte vallomás mindenesetre megerősíti az ukránokat abban, amit valószínűleg sejtettek, hogy az orosz medve nem is tud akkorát harapni, mint azt a világ gondolja. Persze, az orosz szakértő mondandója lehet akár az ukránok beetetése is.
