Az ukrán ellentámadások következtében egyre szorulnak vissza az orosz alakulatok a megszállt ukrajnai területekről. Ezért is volt szükség arra, hogy részleges katonai mozgósítást rendeljenek el, és gyorsan Oroszországhoz csatolják a négy ukrán régiót, Donyecket, Luhanszkot, Herszont és Zaporizzsaját. Hiszen Putyin elnök így már meg tudja magyarázni az orosz lakosságnak, hogy miért kezdték el besorozni őket: az orosz területek védelmében.
Azok után, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök szeptember 21-én elrendelte 300 ezer orosz tartalékos azonnali behívását, a hírszerzési adatok szerint azóta már legalább negyvenezer embert besoroztak. Ám ahhoz, hogy a most hadkötelessé vált katonáknak megfelelő harci értéke legyen, több hónapos kiképzést kellene nekik biztosítani. Ez a jelek szerint azonban nem fog megtörténni. Az orosz hadsereg legújabb utánpótlása egy legfeljebb pár hetes gyorstalpaló tanfolyamot kaphat – mondta el az Indexnek Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója. A posztszovjet térség szakértője, aki egyben lapunk állandó szerzője, hozzátette, mindeközben az ukránok reménykeltő győzelmet arattak a hétvégén Liman városának visszaszerzésével, amely logisztikai szempontból is egy kulcsfontosságú stratégiai pont. Így most az ukránoknak valószínűleg van pár hetük, hogy nagyobb eredményeket érjen el, míg az oroszok stabilizálni próbálják a frontot.
Éppen ezért a most besorozott orosz katonák első hullámát nagy eséllyel nem támadásra fogják használni. Miután azt látjuk, hogy beküldik őket a megszállt ukrán területekre, az ő feladatuk minden bizonnyal az lesz, hogy megállítsák az ukrán ellentámadást. Egyértelmű az is, hogy a részleges katonai mozgósítás mellett az oroszok által megszállít négy ukrán régió, Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsaja annexiója is ugyanezt a célt szolgálja, az ukrán sikerek ellensúlyozását – emelte ki Bendarzsevszkij Anton, aki a szeptember 23. és 27. között megtartott népszavazással kapcsolatban elmondta, ezeket semmiképp nem tekinthetjük legitimnek. Az elemző szerint ha azt most hagyjuk is, hogy az orosz vezetés milyen nyomásgyakorlást alkalmazott, kényszerített embereket szavazásra, elég csak megnézni, hogy hány szavazói névjegyzékre vett emberrel számoltak. Bizonyos területeken például a békeidőben ott élő lakosság közel tizedét vették a szavazói névjegyzékbe.
Bendarzsevszkij Anton ezt nagyon kevésnek találja, még ahhoz képest is, hogy a háború miatt sokan elmenekültek ezekből a régiókból. Mint a szakértő mondja, ez legalább akkora nonszensz, mintha a magyar választásokon mindössze csupán egymillió embert engednének szavazni.
Oroszországban hivatalosan továbbra sem hirdettek háborút vagy hadiállapotot, az orosz vezetésnek arra azonban választ kellett adnia, hogy miért van szükség mobilizációra. Ahogy máig azt sem hajlandóak beismerni, hogy agresszív háborút indítottak Ukrajna területén. Ezért is kellett mielőbb a népszavazás, illetve a gyors annexió, hogy megmagyarázzák az orosz lakosságnak: azért kell bevonulni katonának, hogy most már igazolhatóan orosz területeket védjenek – értékelte az eseményeket Bendarzsevszkij Anton, aki úgy véli, hogy az annexiót és a mobilizációt érdemes egy történetként, egymással szorosan összefüggő lépésekként értelmezni.
A szakértő Vlagyimir Putyin orosz elnök pénteki Kremlben elmondott beszédének főbb tanulságairól is beszélt az Indexnek. Ez volt az a bizonyos alkalom, amikor az orosz államfő ünnepélyes keretek közt aláírta a dokumentumot, amely Oroszországhoz csatolja az orosz hadsereg által megszállt négy ukrán régiót, Donyecket, Luhanszkok, Herszont és Zaporizzsját.
Az várható volt, hogy a körítés részeként Putyin elnök megemlíti a Szovjetuniót, a második világháborút, illetve a nácik elleni küzdelmet, amelyek jó ideje mind a központi orosz retorika szerves részei. Az azonban meglepő volt, hogy az államfő szónoklatában magához képest is szokatlanul kemény hangot ütött meg a Nyugattal szemben, amely jelenleg Oroszország első számú ellensége – magyarázza Bendarzsevszkij Anton, hogy Vlagyimir Putyin szemében a Nyugat az orosz államiságot fenyegeti, veszélyezteti. Ezért is beszélt sokat az orosz elnök az Egyesült Államok mint kolonizáló hatalom szerepéről. A szakértő ebben nem lát különösebb újdonságot, mert Vlagyimir Putyin a kétezres évek közepétől következetesen építi a maga nyugatellenes retorikáját, amely eddig jellemzően az Egyesült Államok ellen irányult, azonban most megjelent Európával szemben is.
„Vagyis a legújabb narratíva, a legújabb ellenségkép, hogy Oroszország nem Ukrajnával áll hadban, hanem a világ egy részével, a Nyugattal áll hadban. Sőt, Putyin elnök most azt próbálja az orosz lakosságban tudatosítani, hogy a Nyugat, – beleértve az Egyesült Államokat és Nyugat-Európát –, harcol Oroszországgal. Az a nyugat, amelyik az orosz elnök felfogásában évszázadokon át tartott rabságban népeket, amellyel szemben Oroszország egy szabad, független terület” – értelmezte Bendarzsevszkij Anton, mit is mondott valójában Vlagyimir Putyin. Az elemző úgy véli, a konklúzió, hogy az orosz elnök szerint az Egyesült Államok hegemón szerepének vége, cserébe egy multipoláris világrend van kialakulóban, amelynek Oroszország állna az élére. Sőt, Oroszország a vezetésével szeretné egyesíteni az országokat, amelyek elégedetlenek az Egyesült Államok által dominált világrenddel.
