A ma 70 éves orosz elnök gondolkodására és tetteire ha mentséget nem is, de magyarázatot kínálhat a gyerekkora. A gyerekkori barátok és az életrajzírók olyan meghatározó évekről beszélnek, amelyek nyomot hagytak a testtartásában, abban, ahogy a bizalmat, a lojalitást és az árulást kezeli, vagy épp a szlengben, amit használ. Putyin már gyerekként megtanulta, hogy akinek hatalma van, annak igaza is van, hogy a meglévő hierarchiákat csak erőszakkal lehet megváltoztatni, hogy csak az erő számít, és a hatalom zéró összegű játszma. És már húsz évvel ezelőtt is figyelmeztetett: egy utcai huligánt senki ne merjen sarokba szorítani.
Vlagyimir Putyin 70 éves lett, és miközben már nemcsak az ukránok, hanem az oroszok valóságába is behozta a háborút, feltehetően még mindig dolgoznak benne azok a személyes és transzgenerációs háborús traumák, amelyeket a gyerekkorából hoz magával. Az orosz elnök fejébe nagyon sokan próbáltak belelátni, magyarázatot keresni a tetteire azóta, hogy több mint két évtizeddel ezelőtt szinte a semmiből megjelent az orosz politikában, és azóta sem volt hajlandó távozni onnan. Az őt megfejteni próbálók egyetértenek abban, hogy – mint minden más ember esetében – a gyerekkora meghatározó módon huzalozta a gondolkodását, a világnézetét, a külvilághoz fűződő kapcsolódását és a világról kialakult értelmezését.
