Nem más, mint Wass Huba, az erdélyi író még Kolozsváron született fia, a később az amerikai hadseregben nagy karriert befutó dandártábornok és hadászati gondolkodó alkotta meg az USA és a NATO meghatározó katonai doktrínáját. Büszkék lehetünk arra, hogy az ifjabb Wass jelentős mértékben kivette a kommunizmus elleni hidegháborús győzelemből a részét.
Van egy történet, ami a 2000-es évek elején játszódik, amikor az a törekvés még teljesen reálisnak tűnt, hogy valamikor Oroszország teljes jogú tagja lesz a NATO-nak. A sztoriban egy orosz tábornok azzal fordult amerikai társához egy megbeszélés szünetében, hogy ámulattal olvassák a számukra meglepő módon nyilvános és mindenki számára elérhető, kitűnő amerikai katonai doktrínák és harceljárások tömegét – csak azt nem értik, hogy miért cselekednek olyan ritkán azoknak megfelelően.
Mielőtt azonban belemennénk a nemzeti biztonsági dokumentumok hierarchiájába, érdemes megállni egy jelenségnél. Magyar történelmi alakok sora kel szlovák, román névvel és szlovák, román „nemzeti” hősként új életre. Mátyás királyt már „megszoktuk”, de Hadik vagy Benyovszky elszlovákosítása viszonylag új keletű dolog. Ezzel szemben ebben a kicsiny országban olyan valós személyeket sem vagyunk tartunk nyilván, akik büszkék magyarságukra, még ha nem is e „lángoktól ölelt kis országban” érték el sikereiket. Hogy ez miért alakult így, annak megfejtése nem tartozik a szakterületemhez, de lennének ötleteim.
Az Egyesült Államok világhatalommá válásához – kitűnő természeti adottságain kívül – hozzájárult a háború tudományos és bürokratikus alapossággal végzett megközelítése is.
