Az erdélyi újságíró így ír saját Facebook-oldalán:
A „Csaba testvérként” emlegetett egyházi ember (testvér a saját rendtársainak, de nem testvér az egyházi és rendi téren kívül) arra kért több gyereket, imádkozzanak a többek között terror cselekményért, testi sértés felbújtójaként és kényszerítés bűntettében bűnösnek talált Budaházy Györggyért.
Miért sért ez gyermekjogokat, és miért mélyen egyház és vallásellenes, katolicizmus ellenes gesztus ez?
Azért sért gyermekjogokat, mert politikai vitákban és hatályos, érvényes bírósági döntés elleni lobbiban használ fel propagandára gyerekeket. Nem gyerekek jogait is érintő politikai vitába vonja be őket, hanem a gyerekek állampolgári biztonságát is veszélyeztető ügyben használja – gyakorlatilag önmaguk ellen – a gyerekeket. Akiknek biztonságos jogállamra van szüksége a felnövéshez. Olyan jogállamra, amelyben a Budaházyhoz hasonló bűnelkövető börtönbe kerül, és ott is marad, amíg le nem tölti a bűntetését. Ez nem vallási kérdés, ez tisztán szekuláris ügy.
Miért vallás- és katolicizmus ellenes Böjte gesztusa?
Azért vallás ellenes, mert tovább erősíti az előítéletet: a katolikus papság átlépi a számukra kijelölt legitim egyházi határokat, és az állam dolgaiba avatkozik. Szó, ami szó.
Ha mégis katolikusként szeretett volna megnyilvánulni Böje Csaba, olyan katolikusként, aki tiszteli saját hitét, rítusait, egyet tehetett volna. Ő maga imádkozott volna azért, hogy Budaházyban legyen elég belátás és alázat a bűnbánatra, a lelki megtisztulásra, és az elkövetett bűnei jóvátételére. Ennyi fér bele, ennyi várható el a katolikus egyháztól. Ezzel Böjte adós, viszont a katolikus egyház sokat veszített. Tovább nőtt az egyházzal szembeni gyanakvás és ellenség a szekuláris világban. Holott, ha valóban helyükön volnának a katolikus papok, oda is bűnbánatot tudnának vinni, morális megtisztulást, jót akarást, ahova mi, ateisták, egyházon kívüliek nem jutunk el. Pont ezért lenne nagyon nagy szükségünk egymásra nekünk, hívőknek és nem hívőknek. Mert világaink összeérnek, és mert nem is nagyon tudnak meglenni egymás nélkül. Akár megértjük és elfogadjuk ezt, akár nem.
