Amit már csütörtökön este is sejteni lehetett, az szombatra bebizonyosodott: Suhajda Szilárd valószínűleg nem élte túl a Mount Everest csúcstámadását. Eredeti tervei szerint a mászó május 24-én jutott volna fel a 8848-as méteres hegy tetejére, hogy az első olyan magyar alpinista legyen, aki mindezt pótlólagos oxigén és serpák nélkül éri el. A Facebook-oldalán közölték, hogy a hegymászó mentőcsapat befejezte a Suhajda keresését.
A legjobb nepáli hegyivezetőkből összeállított keresőcsapat emberfeletti munkája ellenére sem találta meg Suhajda Szilárdot a Mount Everesten. Órákon át kutattak a Hillary-lépcső bővebb területén, ahol a hegymászót utoljára életben látták. A serpák 8750 méter és a 8848 méteres csúcs között többször fel-alá másztak és keresték Szilárd nyomát, mindhiába.
Az eltelt időt, időjárási és terepviszonyokat figyelembe véve semmilyen további esélye nincs annak, hogy a hegymászót életben találják, ezért a földi keresést befejezték. Suhajdáról utoljára nepáli idő szerint szerda este kapott jelzést a háttércsapat, akkor a Hillary-lépcsőnél, 8795 méter magasan járt. A GPS-jelek hiánya aggodalomra adott okott, de mivel ez már máskor is előfordult vele, nem feltétlenül jelentette azt, hogy baj történt. Amikor a Lhocét mászta, akkor is két napig nem működött a jeladója.
Az Explorersweb szerint szerda este egy hat serpából és két hegymászóból álló csapat elindult a 7950 méteren található 4-es táborból a csúcs felé, nem sokkal dél előtt fel is értek, és már visszafelé tartanak, de hiába keresték mászás közben Suhajdát, semmi jelét nem látták a magyar hegymászónak. Ez az a csapat, amelynek a csúcsra nemrég feljutó Price Márton Péter szólt Suhajda eltűnéséről. Még ekkor sem volt elképzelhetetlen, hogy a hegymászó időközben már lejjebb ereszkedett, ezért nem találkoztak vele a 4-es táborban és annál feljebb. Később egy másik mászócsapat adott híreket Suhajdáról, még életben látták a magyar mászót, nem sokkal lentebb az utolsó rögzített GPS-pontjától.
Az igazi hegymászók régóta arról beszélnek, hogy a Mount Everest megmászása már nem számít különleges teljesítménynek, főleg mióta a kereskedelmi expedíciózás kis túlzással turistalátványosságá tette, de azért érthető, hogy még így is sok kiváló mászó fantáziáját izgatja, hogy a világ tetején álljon. Mégiscsak az a legmagasabb, és az átlagemberek még mindig sokkal előbb kapják fel a fejüket a Mount Everest megmászására, mint a K2-ére, pedig az utóbbi sokkal nehezebb, sőt talán a legveszélyesebb a nyolcezresek közül, hiába „csak” 8611 méter.
Suhajdának a 2015-ös és 2016-os sikertelen próbálkozásai után 2019-ben már sikeres csúcstámadása volt a K2-n, így esetében nem merülhet fel, hogy az Everestre csak a hírnév miatt vágyott, komoly teljesítmény állt mögötte. Korábban már próbálkozott az Everesttel is, de a 2017-es, pótlólagos oxigén nélküli mászása akkor még nem hozott sikert, 2022 májusában viszont harmadik magyarként, Erőss Zsolt és Gál László után kipipálta a Lhocét, így a K2 és ez után három csúcs maradt neki hátra a Big Five-ból – ez az öt legmagasabb hegy, vagyis a Mount Everest (8848 m), a K2 (8611 m), a Kancsendzönga (8586 m), a Lhoce (8516 m) és a Makalu (8463 m).
A hegymászó tavaly beszélt arról, hogy mind a tizennégy nyolcezres hegy megmászásában ugyan nem gondolkodik, de a Big Five-ot szeretné teljesíteni, és korábban azt is nyilatkozta, hogy álomszerű lenne a legmagasabbról lefelé haladni, már csak az anyagi vonzatok miatt is, mert az Everesté a legdrágább csúcsengedély.
Annak idején az Everest első magyar megmászója, Erőss Zsolt is tisztán próbált feljutni a csúcsra, de végül az utolsó bő százméteres magasságkülönbséget már oxigénpalackkal teljesítette 2002. május 25-én. Erőss óta még öt magyar járt a csúcson: Jelinkó Attila (2007), Ugyan Anita kétszer (2009 és 2010), Neszmélyi Emil (2016) és Németh Alexandra, míg a legfrissebb magyar Everest-mászó Price Márton Péter, aki idén május 14-én érte el a csúcsot. Bár az Everest jól feltérképezett, és a normál útjai sikerrel kecsegtetnek, így sem adja könnyen magát, nem véletlen, hogy pótlólagos oxigén nélkül csak alig több mint kétszázszor jutottak fel a tetejére.
A legnagyobb magasság, ameddig magyar mászó pótlólagos oxigén nélkül jutott, 8748 méter. Ez Várkonyi László nevéhez fűződik, a csúcsot megjárt mászók mindannyian használtak pótlólagos oxigént, némelyikük pedig serpákat is. Ez így nem akkora kunszt, mint ha valaki tisztán mászna, tehát oxigénpalack és magashegyi teherhordók nélkül. A klasszikus alpin stílusban a hegymászó magára van utalva, fel-le ingázik a nagy magasságok és az alaptábor között, hogy kiépítse a csúcstámadáshoz szükséges táborait és pihenőhelyeit, magának tapossa a havat, állítja fel a sátrait, készíti el az ételeit, olvaszt havat a vízhez. Oxigénhiányos, beszűkült tudatállapotban mindez időrabló és energiát emésztő tevékenység, de mégis erről szólna a klasszikus hegymászás.
