Kevés emberi vonás megosztóbb, mint a bőrünk színe. Ideológiák, rasszizmus, elnyomás, rabszolgaság, népirtás épült arra, hogy mennyire markáns – vagy éppen mennyire nem – az egyes embercsoportok bőrének eumelanin pigmentációja. És leginkább a „fehér” európai ember hivalkodott, és emelte magát piedesztálra sápadt színével a történelem folyamán. Mintha valami magasabb rendű, ősidőktől létező kiválasztottság hordozói lennének a fakó bőrű európaiak az emberiség színes népei között.
Éppen ezért okozott óriási meglepetést minden idők legrégibb, teljes épségben megtalált emberi holttestének legújabb genetikai vizsgálata. Az Ötzi névre keresztelt férfi jégbe fagyott, majd onnan kiolvadt múmiáját 1991 szeptemberében fedezte fel két német túrázó Olaszország és Ausztria között, a dél-tiroli Ötz-völgyi-Alpokban, 3200 méter magasan. Akkoriban még nem voltak megbízható genetikai módszerek, de később több tucat kutatócsoport vizsgálta át tüzetesen Ötzi DNS-ét, és szép lassan kikerekedett a Jégember kiléte (lásd keretes írás).
Most azonban újra elővették a hegyi vadászt, és kiderült, hogy Ötzi nem egy sápadt bőrű férfi volt, világos árnyalatú, dús hajzattal, ahogyan azóta is ábrázolják őt, hanem
EGY SÖTÉT BŐRŰ, FIATALON FEKETE HAJÚ, DE ERŐSEN KOPASZODÓ RÉZKORI EMBER.
És az is kiderült, hogy nem a korábbi vizsgálatokat végezték trehányan, hanem az akkor elemzett genomja volt modern emberek DNS-ével erősen szennyezett. És persze a genetikai vizsgálati módszerek is rengeteget fejlődtek tíz év alatt.
