Amikor Pavlo Zsilin és kollégái járőröznek a Kijevtől 200 kilométerre délre fekvő Cserkaszi város utcáin, a férfiak messzire elkerülik őket. Pavlo ukrán tisztként katonákat keres az ukrán hadsereg számára. Azt mondta, hogy majdnem két évvel az orosz invázió után már nincsenek ukrán önkéntesek a frontvonalra. Azok többsége, akik harcolni akartak, vagy meghalt, vagy megsebesült, vagy a frontvonalon rekedt és arra vár, hogy újoncok érkezzenek helyettük. Eltűnt a lelkesedés azokból, akik szívesen mennének a frontra hazájuk védelme érdekében. Ukrajna kimerült – olvasható a BBC helyszíni riportjában.
„Nem értem. Az emberek nem vesznek részt benne, mintha a háború valahol messze lenne. De ez egy teljeskörű invázió, és mintha az embereket már nem érdekelné” – mondta Pavlo, aki nem titkolta dühét a tapasztalt közömbösség miatt. „Mindenkinek össze kell fognia, ahogy az első napon is tették. Akkor mindenki összefogott, mint a testvérek”, tette hozzá határozottan.
Elmondta, Cserkasziban – mint ahogy egész Ukrajnában – az emberek a közösségi médiában figyelmeztetik egymást, ha toborzócsapatok érkeznek a városba, és jelentik, hogy mely területeket kell elkerülniük. A 24 éves Pavlo azt mondta, úgy nőtt fel, hogy arról álmodott, katona lesz. A hadseregben 2022 februárja óta szolgál, amikor az orosz csapatok megtámadták Ukrajnát és átlépték a határt. Előbb Kijev mellett, majd Szoledarban harcolt, ahol ádáz küzdelmek zajlottak. Az első nyáron áthelyezték Bahmutba.
„Alig maradt valaki” az egész századból
„Tűz alá kerültünk. Egy gránát robbant fel mellettem, elvesztettem a karomat” – mesélte. Sikerült bemásznia egy bokor alá és imádkozni kezdett. A katona bevallotta, hogy örült, amikor kórházba került, nemcsak azért, mert túlélte a robbanást, hanem azért is, mert végre sikerült kikerülnie a frontvonalból. „Kemény volt odakint. Nem is tudom szavakba önteni” – mondta.
Pavlo sérülései súlyosak voltak. A jobb karját a válla alatt amputálták, és még mindig nagy fájdalmak kínozzák. A lábában is repeszek vannak, de ő továbbra is toborzótisztként akar dolgozni. „Egy nap majd az elbujdosók gyerekei megkérdezik, hogy mit csináltak a háború alatt, amikor a férfiak harcoltak. Ekkor majd azt mondják, hogy »elbújtam?« Hogyan tudnak majd a gyerekeik szemébe nézni?” – tette fel a kérdést Pavlo.
A BBC kérdésére, hogy elvesztette-e barátait a harcokban, azt mondja, hogy „alig maradt valaki” az egész századából: „Csak a hozzám hasonló sebesültek maradtak. A többiek meghaltak.”
