„Ezek a találkozások túlmutatnak a szerződés betűin” – mondta Juhász Ábel, a székelyudvarhelyi Református Diákotthon igazgatója annak apropóján, hogy április 12-én ünnepi istentisztelet keretében írták alá a testvérintézményi szerződést a székelyudvarhelyi Református Diákotthon és a nagy múltú Debreceni Református Kollégium között. A hétvége során kirándulás, közösségi programok és egy különleges virágvasárnapi istentisztelet is gazdagította a tartalmas együttlétet.
A székelyudvarhelyi Református Diákotthon és a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona ünnepélyes keretek között testvérintézményi szerződést írt alá április 12-én, a Bethlen-negyedi református templomban. A megállapodást az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, dr. Kolumbán Vilmos József és a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, dr. Fekete Károly látta el kézjegyével.
„Ez a kapcsolat nem most kezdődött – mondta el Juhász Ábel, az udvarhelyi diákotthon igazgatója. – Már a járvány előtt, 2020 februárjában részt vettünk Debrecenben a tiszántúli egyházkerület jótékonysági bálján, amelynek bevételét akkor nekünk ajánlották fel. Aztán a Covid miatt megakadt minden, de a szálak nem szakadtak el.”
A két intézmény közötti kapcsolat azóta is szoros maradt: az erdélyi és anyaországi egyházkerület közötti megegyezés alapján a székelyudvarhelyi diákotthon a kolozsvári Rhédey-ház jövedelméből rendszeres támogatásban részesül, amit működési költségekre és diákösztöndíjakra fordítanak.
Ünnepélyes aláírás, tartalmas program
A szerződés aláírásakor több neves egyházi és közéleti szereplő is felszólalt, hangsúlyozva a hit, a tudás és a közösségépítés jelentőségét.
Kolumbán Vilmos József püspök a Prédikátor könyvéből vett igeszakasz alapján az emberi élet mulandóságáról, és az Istenben való maradandóság kereséséről beszélt.
Juhász Ábel, a Református Diákotthon igazgatója a hit, jócselekedet és tudás hármasát emelte ki, amelyek mentén az intézmények a jövő nemzedékét kívánják formálni.
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a Rhédey-család örökségére hivatkozva világított rá az új kapcsolat történelmi és anyagi hátterére, és azt kívánta, hogy az együttműködés generációkat átfogó örökséggé váljon. Ambrus Attila, az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondnoka a közös küldetésre és a nemzeti összefogás fontosságára hívta fel a figyelmet.
Szakács-Paál István polgármester szerint a létrejött kapcsolat nemcsak az intézményeket, hanem a városokat is ünnepre hívja, míg Antal Lóránt, Hargita megyei RMDSZ-es szenátor az összetartozás erejét és a fiatalok jövőépítő szerepét emelte ki. Végül Bekő István Márton lelkipásztor, a Református Diákotthon Alapítvány elnöke a templom és a diákotthon szimbolikus fejlődését méltatta, amelyek a test után ma már a lelket is melegítik.
Az ünnepség közös ebéddel folytatódott a Diákotthon étkezdéjében, majd szombaton a vendégek egy kisebb kiránduláson ismerkedhettek Udvarhelyszék nevezetességeivel: megtekintették többek között Bögöz és Oklánd híres freskós templomait.
„Az anyaországi küldöttség több tagja most járt először Udvarhelyen – jegyezte meg Juhász Ábel. – Fontosnak tartottuk, hogy megmutassuk nekik értékeinket, nemcsak a falakat, hanem a közösséget is.”
Virágvasárnapi különlegesség
A vasárnap is ünnepélyes hangulatban telt, Telekfalván dr. Fekete Károly püspök hirdetett igét. Juhász Ábel, aki a telekfalvi gyülekezet lelkipásztora is, így idézte fel a különleges alkalmat:
„Ahogy mondani szokták: minden szentnek maga felé hajlik a keze, ezért virágvasárnap telekfalvi lelkészként elvittem a püspök urat Telekfalvára prédikálni. El is mondtam, hogy a telekfalvi egyházközség historia domus-ába aranybetűkkel kerül be ez a nap. Az, hogy egy püspök megjelenik egy ilyen kis gyülekezetben, előfordul, ha valamit fel kell szentelni, vizitáció van vagy a pap valami olyan disznóságot követ el, hogy fegyelmi eljárást kell folytasson a püspök. De az, hogy egy másik kerület püspöke jön el, mi több a debreceni püspök, azt hiszem, ilyenre a telekfalvi egyház történetében még nem volt példa, úgyhogy ez megtiszteltetés volt számunkra.”
Több mint szerződés
Juhász Ábel szerint a most megkötött megállapodás valódi súlyát nem az aláírt papír, hanem az emberek közötti kapcsolatok adják: „Az anyagi támogatás is fontos, de ami igazán számít, az a közösségformáló erő, a szakmai és hitéleti együttműködés. Szeretnénk, ha ebből tapasztalatcserék, közös programok születnének a diákság és a munkatársak között is.”
A testvérintézményi kapcsolat így nemcsak szimbolikus jelentőségű, hanem hosszú távú fejlődési lehetőségeket is hordoz mindkét intézmény számára.
