Kétségtelenül az elmúlt napok egyik legfontosabb híre volt az orosz–ukrán háború terén az, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) megfigyelői hétfőn elindultak a zaporizzsjai atomerőműhöz, ahova a legfrissebb tájékoztatás szerint szerdán meg is érkeznek. A szakértők szombatig fognak az erőműben tartózkodni, hogy ellenőrizzék, minden a szabályoknak megfelelően működik-e ott.
Az elmúlt hónapokban a háború miatt többször is felmerült az atomkatasztrófa rémképe, többek közt a zaporizzsjai erőműnél is, júliusra pedig talán minden eddiginél komolyabb krízis alakult ki itt,
az oroszok ugyanis elkezdték támadások indítására használni a korábban is afféle erődítményként funkcionáló atomerőmű területét.
A sajtóban többször merültek fel aggályok az erőmű helyzetével kapcsolatban, egyrészt az ott tárolt robbanóanyagok és lőszerek, másrészt pedig az oroszok és az ukránok közti tüzérségi adok-kapok miatt is. Aszódi Attila nukleáris szakértő, a BME Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanára szerint ugyanakkor a korábbi hírek ellenére nem kell attól tartani, hogy a csernobilihez hasonló katasztrófa következne be. A szakértő az atomkatasztrófa veszélye mellett a Telexnek arról is beszélt, hogy mi lenne, ha beütne a krach, illetve, hogy lehet-e eredménye a NAÜ-missziónak.
Nem reális az atomkatasztrófa
Aszódi Attila az elmúlt hónapokban többször is foglalkozott a blogján az atomerőművek és a háború viszonyával, írt az ellenük elkövetett katonai támadásokról, arról, hogy mi lenne a teendő egy esetleges nukleáris baleset esetén, illetve kifejezetten a zaporizzsjai erőműről is. Ez utóbbiban kiemelte, hogy az ott kialakult helyzet sérti a nukleáris szakma alapvető szabályait: lehetetlenné teszi a szakszerű munkavégzést a nukleáris biztonság, a fizikai védelem és a nukleáris anyagok biztosítéki felügyelete területén is, és nagyságrendekkel növeli az emberi hibázás lehetőségét. Azt is hozzátette, hogy
az atomerőműveket számos külső és belső veszélyeztető tényezőre méretezik, de arra biztos nem, hogy lőszert, robbanóanyagokat tároljanak ott, vagy a tüzérség célpontjává váljanak.
Arra a kérdésre viszont, hogy mekkora most egy atomkatasztrófa veszélye, azt válaszolta, hogy attól függ, hogy a katasztrófát hogyan definiáljuk. Elmondása szerint a csernobilihez hasonló katasztrófa itt egyszerűen nem történhet meg, és ezt nem csak azért mondja, hogy megnyugtassa a közvéleményt. Aszódi szerint az orosz és az ukrán kommunikációban is visszatérő elem az atomkatasztrófa, de ezzel alapvetően inkább Európát nyomasztják, nem pedig reálisan számolnak azzal, hogy súlyos károkat szenvedne az atomerőmű. Ez sem környezetvédelmi, sem gazdasági, sem katonai szempontból nem lenne jó, nem érdeke egyik félnek sem, ezek a fenyegetőzések inkább amolyan üzenetek a döntéshozóknak.
Ha mégis történne valami, arra Aszódi szerint sokféle forgatókönyvet el lehet képzelni. Példaként említette, hogy előállhat egy olyan helyzet, mint Fukusimában, hogy a blokkok hosszú időre áramellátás nélkül maradnak, az üzemanyag pedig megolvad a reaktorokban. Ez egy nagyon súlyos állapot lenne, és jelentős kibocsátással is járhatna, és bár a reaktorokat felkészítik az ilyen állapotokra, az biztos, hogy a mostani helyzet jóval nagyobb kockázatokat hordoz magában, mint amilyenekkel alapból számolni lehet. Ha ez az eseménysor bekövetkezne, egy durván 30 kilométeres kör lehetne érintett az erőmű körül, innen ki kellene telepíteni a lakosságot, a katonaságot és valószínűleg a termények betakarítására vonatkozó korlátozásokat is el kellene elrendelni, akár a 30 kilométeres körön túl is.
Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy ha történne is bármi, Magyarországra nem lenne hatása – egy radioaktivitást tartalmazó felhő megjelenhetne az ország felett, de ennek a dóziskövetelménye itthon elhanyagolható maradna.
