A fontosabb angol idiómák között szerepel a tükörfordításban csak „füstfújás a fenékbe” (blowing smoke up your ass) kifejezés is, ami nálunk, magyaroknál nagyjából a seggnyalásnak feleltethető meg. Igen ám, csak míg minálunk a történelmi múltból nem túl sok szó szerinti fenéknyaldosás idézhető fel, addig az angol megfelelőnek igen sajátos eredete van. Orvosi fejlődés, lélekvisszahozás, bélserkentés: a 18–19. századi technika, amikor úgy próbáltak újraéleszteni, hogy füstöt fújtak a haldokló végbelébe.
Ha a Temze mentén sétáltunk véletlenül a 18. században, könnyen észrevehettünk egy csőszerű eszközt a part szélén. Mi több, akkoriban az is elvárt volt, hogy mindenki, aki csak egy másodpercre is a vízi utazást választja, tudja, hol van ez az eszköz; és azt is, hogy vízbe fulladás esetén bele kell dugnia ezt a haldokló végbelébe, hogy füstöt fújjon bele a cső segítségével.
Az 1700-as években ugyanis teljesen bevett orvosi eljárás volt, hogy a halottnak vagy haldoklónak vélt embernek ne a száját, hanem a végbelét használják újraélesztés esetén. A „füst a végbélbe” módszert kiváltképp vízbe fulladók esetén alkalmazták, azt pontosan nem tudni, hány alkalommal jártak sikerrel vele. A Temze partján lévő eszközt 1782-ben installálták a helyére, miután egy fiatal fiú megfulladt a folyóban.
A fiút, Rowlandot még idejében találták meg, pofozgatták, alkoholba mártott kendőkkel dörzsölték, a megérkező orvos pedig mindent bevetett véreztetéstől a hánytatásig, ami csak a palettáján szerepelt. Végül meg is mentették az életét. A települést a kis Rowland feltámadása annyira meggyőzte, hogy ezután hitelt adtak a legkülönfélébb újraélesztési technikáknak: így került ki a fulladás leküzdésére a fenékfüstfújó is a Temze partjára.
Egy másik forrás szerint az egyik legkorábbi dokumentált eset a dohánybeöntés alkalmazására 1746-ból származott egy férfitól, akinek a felesége fulladni kezdett, és elájult, ő pedig kézenfekvő módszerként fogta az égő pipáját, és saját szája helyett felesége végbelébe nyomta. A pipa izzó végét a szájával letakarta és belefújt. A nő végbele megtelt füsttel, a feljegyzések szerint pedig bármilyen hihetetlen is, valóban jobban lett az „újraélesztés” végére. És ha már dokumentációk: ezekből egyébként kiderült az is, hogy a dohány mellett a másik legnépszerűbb újraélesztési forma a csirkeleveses végbélbeöntés volt ekkoriban.
A dohányfüstös gyógyítást az amerikai őslakosoktól eredeztetik, akiktől az európai orvosok hamar ellesték a dohányfüstös praktikákat, és használni is kezdték fejfájástól a rákig mindenre. 1745-ben Richard Mead volt az első ismert nyugati orvos, aki felvetette, hogy esetleg dohányfüstös beöntéssel lehetne hatékonyabbá tenni az újraélesztéseket.
