A magyar mangalica sertés történetéről írt hosszabb cikket a brit Guardian: a lap bemutatta a böngyörszőrű fajta történetét a XIX. századi elterjedésétől kezdve egészen az afrikai sertéspestis megjelenéséig.
Bár az államszocializmus idején a kihalás fenyegette a sertésfajtát, mára világhírű lett a nemzeti kinccsé is nyilvánított mangalica, amiből többet exportálnak Japánba, mint amennyit itthon fogyasztanak belőle.
A cikkben megemlítették a legfrissebb ügyet, a mangalica lerománozását is: mi is írtunk arról, hogy a legolvasottabb romániai napilapban az egyik legismertebb román sertésfajtaként említették meg a fajtát.
„Nem volt elég, hogy elvették Erdélyt, a kultúránkat és a történelmi emlékeinket is próbálják kisajátítani. Most felírhatunk egy újabb tételt a listára: a mangalicát” – idézte a baloldali Guardian a kormánypárti 888 publicisztikáját az ügyben.
Pedig lehetne a mangalica olyan étel is, mint aminek a humusz számít Izraelben és Libanonban – mondta a lapnak Tóth Péter, a Mangalica Tenyésztők Országos Egyesületének elnöke. Mint mondta, hallgató volt egy spanyol állatorvosi egyetemen, amikor az épphogy fennmaradt fajta tenyésztésébe belefogott itthon a kilencvenes évek elején. Az évtized végére már exportálni is tudott Spanyolországba a tenyészetéből, ma pedig több mint 200 állattenyésztő foglalkozik mangalicákkal.
Köztük van például Fekete Zsóka, „a mangalicák királynője” is. A lány 300 mangalica sertést nevel a farmján, az Index pedig tavaly forgatott riportot vele, amit itt nézhet meg.
[Forrás: Index]
