Az ESG szemlélet egyre hangsúlyosabbá válásával a vállalatok számára is komoly célkitűzéssé vált a szociális felelősségvállalás erősítése. Ez nem is annyira egyszerű feladat, hiszen megtalálni azokat a tevékenységeket, melyek pontosan illeszkednek a cég profiljához, küldetéséhez, komoly előkészítést igényel, témát és partnert kell találni a zavartalan megvalósításhoz.
Ezért is izgalmas példa többek közt az EnergyHub energetikai auditok készítésével is foglalkozó vállalat és a Legelsősegély Alapítvány együttműködése, melynek keretében a cégcsoport munkatársai, az Őrangyal Program résztvevőiként megtanulhatták az elsősegélynyújtás legfontosabb, gyakorlati lépéseit, és megismerkedhettek a segítségnyújtás pszichológiájával is.
Amikor vészhelyzet van
A szociálpszichológia évtizedek óta kutatja, miként reagálunk egyénként, illetve közösségként vészhelyzetekre. A legrégebbi megállapítások az úgynevezett járókelő effektushoz kapcsolódnak, egyértelműnek tűnik, hogy a csoportosan észlelt vészhelyzetekben – járókelőkkel teli utcán – kisebb valószínűséggel sietünk embertársaink segítségére, mintha az adott szituációban egyedül lennénk. Igazából több tényező együttállása is szükséges ahhoz, hogy krízishelyzetekben embertársaink őrangyalaiként cselekedjünk.
Megszólítva lenni
A legfontosabb feltétele a segítségnyújtásnak a vészhelyzet észlelése, magyarán tudatosulnia kell, hogy valaki a közelünkben bajban van. Azt is meg kell értenünk, hogy a helyzet súlyos, az illető nem képes egyedül felülkerekedni az adott nehézségeken, tehát szükség van beavatkozásra. A harmadik és talán a legfontosabb tétel a felelősség, amit érezni kell a másik ember iránt, hogy megszólítva érezzük magunkat az adott helyzetben a cselekvésre.
A csoportdinamika ebben az esetben is működik: ha egy tag aktivizálja magát, a csoport többi tagja már könnyebben mozdul vele együtt és vesz részt a segítségnyújtásban. A téma kutatói azt is megállapították, hogy a sikertelen segítési kísérlet feldolgozása pszichésen mindig könnyebb feladatnak bizonyul, mint a saját – csoportos – passzivitással való szembesülés.
Adni és elfogadni
Érdekes nézőpont a bajba kerülteké, hiszen a segítséget el is kell fogadni, ami nem minden esetben problémamentes, előfordul, hogy a bajba kerültnek adódnak nehézségei saját helyzetének elfogadásával.
Utóbbi férfiakra, illetve a magas társadalmi pozícióval rendelkezőkre a jellemzőbb, nekik a segítség kérése, elfogadása komoly nehézséget jelenthet, súlyos esetekben önértékelési válságot okozhat.
A segítő szerep pedig pont ezzel ellentétes érzelmi reakciót vált ki, hiszen az őrangyal saját határaival kell megküzdjön, ezért már maga a szerep felvállalása is az önbecsülés javulását eredményezheti, amit a segített hálaérzete csak erősíthet.
A segítőkészség hatása tehát jócskán túlmutat az adott, konkrét vészhelyzet határain, közösségek esetében pedig – jó esetben – normává, a társadalmi felelősségvállalás katalizátorává is válhat.
